Óda a málnához

Na jó, nem, hiszen nem tudok én olyat! :)

Tegnap megint meglátogattak a nagyszüleim: mindig úgy felpakolva jönnek. Most is lapult a sok finomság mellett egy igazi kincs: egy doboz málna a kertből! Nagyon-nagyon szeretem, ez is olyan bárhol-bármikor gyümölcs nekem, kár, hogy ennyire rövid a szezonja! De ez más! Az íze, az illata előhozza a gyerekkori emlékeket! 

Tesómmal mi a nyár minimum felét a nagyiéknál töltöttük és nagyon szerettünk ott: fára másztunk, kincseket kerestünk a padláson - találtunk is üvegeket, ruhákat, anya babakocsiját, pöttyös és csíkos regényeket..., homokoztunk rengeteget, segítettünk az állatok gondozásában - a nyulakat imádtuk etetni, odahordtuk az összes sóska- és sárgarépalevelet :) Nagyon boldog nyarak voltak ezek! És mennyit kényeztettek minket: nagyi megtanult a kedvünkért milánóit főzni, mert az volt a kedvencünk és egy idő után már abba is beletörődött, hogy úgy sem esszük meg a tökfőzeléket... Mindig volt házi süti és sok gyümölcs, fagyi és a nagy kedvenc, a házi málnaszörp! Sűrű és veszettül édes, de imádtuk!

Mennyi kedves emléket idéz fel pár marék gyümölcs! Szinte újra átélem azokat a nyarakat! Papával szedjük a gyümölcsöt: kettő a kosárba, egy a szánkba vagy fordítva :D És jót nevetünk, mert mosatlanul esszük, amitől a Mama teljesen kiakadna :) 

Nagyon jó gyerekkorom volt és ha velük vagyok, akkor még most is lehetek gyerek, akit kényeztetnek, akiért mindent megtesznek! Ezért nem tudok elég hálás lenni!

Ma pedig abból a pár szemből, amit nem faltunk fel este, gesztenyés-málnás pohárkrém lesz a névnapos Férj tiszteletére :)

Napi szépség

Hortenzia, már a neve is olyan bájos, nem? :) Ez a púderes, lilás árnyalatú különösen tetszik! Nekem ez "luxus virág" - olyan elegáns, kifinomult és nőies! Esküvőkön remek dekoralap szerintem!

Örömködés

- Tisza-part éjszaka
- Önkéntes korrepetálás
- Barátok, akik tényleg igaziak
- Meccsnézés a csillagok alatt
- Folyós, túl édes, extra drága forró csoki barátnővel
- Sk kókusztejes eperfagyi
- Banánfagyi
- Lottóláz - azt sem tudtuk, mennyibe kerül egy szelvény feladása
- Gyönyörű hortenziák a házak előtt
- Elázni biciklizés közben
- Mézes, andalító hársillat esténként
- Fehér ingeket túrni fillérekért - függő vagyok :)
- Röhögős szúnyogvadászat esténként
- Buli a Tiszán, jófej tulajjal, pörgős zenékkel
- Láblógatás a Tiszába
- ALF képregények antikváriumból
- Gyűrűk ura - törpén nevetni, Smeagol <3
- Csinos ruha, csinos ékszer csak úgy, hétköznap is
- Újra virágzó orchidea
- Kis cica  és nagy cicák
- Sok-sok friss gyümölcs a piacról
- Hajnalban sünivel találkozni az utcán
- Csigákkal játszani
- Csodás naplementék
- Cider
- Dirty dancing - táncolni a nappaliban, a TV előtt
- hőségben is sütni-főzni minden nap
- Kerti patika - gyógynövényes receptek
- Új tervek
- Rengeteget olvasni
- Elkészült TTD-fotók
- Kedves asszonytárssal és férjével találkozni
- Hőgutát kapott növényeket ápolni
- Rózsa fesztivál
- Tiszavirágzás

Csokitorta süti és sütis krimik

Amikor nagyon könnyed, nagyon agyzsibbasztó könyvre vágyom, akkor kerül elő Hannah Swensen és az ő kis világa, ahol mindig előkerül előbb-utóbb egy holttest! Tisztára, mint a Gyilkos sorokban - nem tudom, emlékszik-e erre valaki: ott is állandóan, bárhol, bármikor hullát talált az idegesítő öreg néni! Itt adott egy észak-amerikai kisváros, Lake Eden, ahol főleg télen nem igazán történik semmi: repkednek a mínuszok, a kocsikat a konnektorokhoz kell csatlakoztatni, hogy elinduljanak, mindenki ismer mindenkit, az emberek pletykásak és unatkoznak, ezért előszeretettel térnek be a Süti Édenbe. Itt jobbnál jobb aprósütik és persze a legújabb hírek várják őket... A történetek általában kiszámíthatóak, sokszor mi is rájövünk arra, hogy ki a gyilkos, így a sikerélmény is meglehet :) 

De a legjobb, hogy a sztoriban fontos szerepet játszó sütik receptjét megadják! Szeretem az ilyen könyveket :) Ezek általában kevés hozzávalós, egyszerűen elkészíthető receptek, egyáltalán nem kell tapasztalat a megsütésükhöz. 

A német csokitorta sütinek már a neve is nagyon jól hangzott, muszáj volt kipróbálnom! Barátoknak, szerenádozó diákoknak is nagyon ízlett, merem ajánlani!

Hozzávalók: (Én ezt-azt megváltoztattam :))

- 10 dkg vaj

- 5 dkg csoki

- 15 dkg cukor

- 1 tojás

- 1/4 tk. sütőpor

-1/4 tk. szódabikarbóna

- 1/4 tk. só

- 1 tk. vaíliaaroma

- 18  dkg liszt

1) A csokit és a vajat összeolvasztjuk, majd hűlni hagyjuk

2) A többi hozzávalót összekeverjük, majd hozzáadjuk a csokikrémhez - kissé morzsalékos tésztát kell kapnunk, ettől ne ijedjünk meg

Töltelék:

- 4 dkg cukor

- 4 dkg kókuszreszelék

- 3 dkg dió aprítva

- 2,5 dkg fagyos vaj

- 1 felvert tojássárgája

- 0,5 dl tej

3) Robotgéppel összedolgozzuk - ha kézzel tesszük, akkor a vaj legyen szobahőmérsékletű

4) Mind a tölteléket, mind a tésztát hűtőben pihentetjük!

5) A tésztából diónyi golyókat formázunk, kanál nyelével vagy az ujjunkkal mélyedést nyomunk bele, amit kevés kókuszos krémmel fedünk el. (A tepsi természetesen legyen kivajazva)

6) 175°C-on ~10-12 percig sütjük.

Ez most ilyen lett! Véletlenül sem diónyiak a golyók - 30°C-os konyhában nem éreztem szükségét a precizitásnak... Ha már vagyok olyan elvetemült, hogy hőségben is sütök, akkor éppen már ez is beleférne, de na neeeee, így is nagyon jó lett :) A töltelékben sincs dió (tej sem, ha már itt tartunk), de attól még finom!

Kegyencek között elveszve

A francia királyi udvar szokásairól, intrikáiról, botrányairól nagyon sokat tudunk, a hiányzó darabkákat pedig olyan írók egészítik ki mint Robert Merle, Maurice Druon vagy Juliette Benzoni! Fordulatos, korhű, fantáziadús és nagyon olvasmányos történelmi regényeik sok embert fordítanak a történelem felé - mert így azért sokkal, de sokkal érdekesebb a történelem, mint ha csak csatákat és évszámokat magolnak be.

Én sosem találkoztam azzal a problémával, hogy nem érdekel a történelem, de én is nagyon szívesen olvasom ezeket a történelmi regényeket! Legutóbb A mérgezések kora akadt a kezembe és újra magával ragadott XIV. Lajos kora! Ilyenkor elkap a vadászösztön és nyomozni kezdek a könyvben szereplő alakok után - egyszerűen nem elégít ki mindaz, amit eddig tudtam róluk, kellenek az újabb információk... A hangok a fejemben követelik az adagjukat :)

A történet maga nem túlságosan eredeti, a szerelmi szál pedig igazán szappanoperába illő: egyetlen percig sem izgulunk, pontosan érezzük, hogy a párocska sok-sok szenvedés után egymásé lesz! De nem ez az érdekes, hanem az udvar élete, a Versailles építése, a készülő lakosztályok részletes bemutatása... Olvasás közben mi is sétálunk a kastélyok parkjaiban, ékszereket és ruhákat próbálunk, kakaót iszunk a királynéval, szenvedünk a spanyol udvar ridegségétől, levelet váltunk a Madame-mal, megcsodáljuk a Tükörtermet és aggódunk, nehogy ránk is szemet vessen a király...

XIV. Lajos korát nevezhetjük a kegyencek korának is! A gaz csábító, a fenséges uralkodó, a Nap maga:

Kép innen

Louise de la Valliére hercegnő, akit egy másik viszony eltitkolása miatt választottak ki kezdetben, de ő lett az első hivatalos kegyencnő. Kegyvesztése után kolostorba vonult:

Kép innen

A szép és szelíd Louise-t Montespan márkiné váltotta fel, aki a pletykák szerint a fekete mágiától sem riadt vissza, hogy hatalma alatt tartsa a sok fele kacsingató Lajost:

Kép innen

Fontanges hercegnő, aki üstökösként bukkant fel és éppen olyan gyorsan hullott is alá. Az általa divatba hozott frizura jóval túlélte őt; a gyönyörű lányt annyira megviselte gyermeke születése, hogy vissza kellett vonulnia egy kolostorba, ahol hamarosan el is hunyt. A kortársak  gyors halálával a féltékeny Montespan márkinét gyanúsították.

Kép innen

Utolsó szeretőjéhez nem csak hűséges volt a király, de állítólag titokban feleségül is vette. Maintenon márkinő - aki ráadásul idősebb is volt a királynál - rendkívül kitartóan küzdött érte: Montespan márkinétől született gyerekek nevelőnőjeként előbb Lajos barátságát, majd évekkel később a szerelmét is elnyerte! Ellenségei szerint szigorú vallásossága puszta képmutatás volt csupán.

Kép innen

A Monseiur, Fülöp orléans-i herceg, a király öccse sem maradt le fenséges bátyjától, igaz, ő a férfi kegyencekért rajongott. Rajongott az ékszerekért, a drága kelmékért, a nőies cicomáért, ám mindezek mellett tehetséges hadvezér volt.

Kép innen

A Monsieur kedvence, a sok botrányba keveredett Lorraine lovag: 

Kép innen

Velük mind találkozunk Juliette Benzoni regényében :)

Kivirágzott a Tisza...

... és végre én is láttam :)

Már évek óta élek a Tisza partján, de eddig mindig lemaradtam erről a csodás jelenségről. Először nem is tudtam, hogy pontosan mit takar a tiszavirág elnevezés! Bevallom, valami másra gondoltam, nem ezekre a nem túl szép kérészekre :) De idén már birtokában voltam minden fontosabb infónak, így semmi sem gátolhatott meg abban, hogy lássam a tiszavirágok táncát!

Lenyűgöző volt látni az élet körforgását, a mindössze néhány órába sűrített születést és halált és közte az életet dicsőítő táncot. Szomorú, de egyben kedves látvány figyelni a kérészek rövid életét, ami kerek, mert minden benne van... 

A napfényben ezüstösen csillogó apróságok tánca, önfeledt kergetőzése minden embert lenyűgözött. Annyira jó volt látni, hogy idősek és vagány tizenéves fiúk egyaránt megállnak pár percre, hogy szelíd áhítattal, mosollyal az arcukon figyeljék az élet csodáját! 

Nekem a tiszavirág egyet jelent az életörömmel - ha ezekre a pici kérészekre gondolok, eszembe jut, hogy éljünk meg minden pillanatot, ne szalasszuk el a boldogságot...

Mivel az élet és a halál elválaszthatatlanul összefonódik, mindez nem lenne teljes a halak és a különböző madarak lakomája nélkül... Igazán nincs nehéz dolguk: vagy összeszedik a vízen lassan tovasodródó apróságokat vagy egyszerűen közéjük repülnek. Láttunk olyan verebet, aminek három kérész is volt a csőrében - a kis mohó :)

Váratlan látogató

Ha az ember régóta egy nagyváros közepén él, akkor hajlamos elfeledkezni a természetről, és egy-egy rovar felbukkanásán csodálkozni! Én is eljutottam ide, és ez kicsit bánt is! Egyre távolabb kerülök térben és időben is gyerekkorom kertjeitől: hol vannak már a csigafuttató versenyek, a szöcskekergetések, a "cserebogár-baseball", a gyíkvadászat, a nyuszinevelés, a kedvenc tyúk választás... Annyi szép emlékem van és remélem, hogy lesz még részem hasonlóakban!

Most egy óriási szitakötő látogatott meg: esküszöm akkora volt, hogy külön pilóta vezette :) Órákig hintázott a függönyön, amikor a szél jobban hintáztatta, mindig helyezkedett egy kicsit és erősebben kapaszkodott :) Szebbé tette a napomat bájos kecsességével, türkizes színével és emlékeztetett arra, hogy a nagyvárosokban is ugyanúgy itt vannak, csak figyelmesen kell keresnünk őket!

Tovább előre az álmokért!

Múlt héten kaptam meg a második pofonomat az élettől! Durván a falhoz kent, kellett egy kis idő, míg helyre tettem magamban a dolgokat! Sajnáltam is magamat, amire hajlamos vagyok, bár tudom, hogy nem old meg semmit! Drága férjem mint mindig, most is nagyon sokat tett azért, hogy önmagam legyek újra, hogy emiatt ne adjam fel az álmaimat... Aztán elgondolkoztam azon is, hogy 26 évesen még csak a 2. pofonomnál járok és jobban belegondolva egyik sem volt elviselhetetlen, szóval még akár szerencsésnek is mondhatom magamat! Ez volt az a pont, ahol már tudtam, hogy egy ajtó ugyan becsukódott előttem (bár még az sem biztos, hogy örökre), de egyúttal sok másik kinyílt, és nem, sosem fogom hagyni, hogy ne teljesüljön az álmom! Teljes állású tanár leszek akkor is, ha nincsenek kapcsolataim!

Kép innen

Sajnos vagy sem, ilyen az élet; a célhoz/sikerhez vezető út elég ritka esetben egyenes, legtöbbször hirtelen kanyarokat vet, visszadob, zsákutcába terel, de ha elég kitartó vagy, akkor sikerülni fog!

Keresek és kutatok, de addig maradok ebben a suliban óraadó, elmegyek önkéntes munkába korrepetálni történelmet és szerzek még egy szakot! Néhány órás kiegészítő képzéssel a filozófia szak mellé kapok elvileg etika és emberismeret tanítására jogosító papírt is, ami a közeljövő oktatáspolitikai irányát elnézve jó befektetésnek tűnik!