"Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető
értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene
menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert,
s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi,
vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés,
sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség.
Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el
azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a
boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok
legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság
kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S
mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság
összes kellékét. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.
"
Márai Sándor: Füveskönyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése