Két hetes táborba készülök, Férj meg szabadságra, magányra :D igazából nagyon rossz lesz nélküle, már most hiányzik, annyira a részem, a társam, és nem lesz ott, hogy kibillentsen a mélypontokról, hogy biztasson :/ Na, de ez nem rinya poszt, illetve talán mégis...
Szóval kell nekem egy sátor erre a két hétre, mert a másik alvási lehetőség a tantermekben lenne, sokad magammal, ami nem vonz túlságosan. Legalább ahhoz az icipici privát szférához ragaszkodom, amit a sátor nyújt. És annyira nem is pici, mivel egyedül leszek egy négy személyes sátorban, amit egy jóbarát kölcsönöz nekem. Legalább átöltözni és aludni egyedül tudok majd, ez is valami :)
Nem vagyok egy nagy sátrazós, pár napnál többet még sosem volt sz6erencsém hozzá, és bár nem tartom magam elkényezetett városi tyúknak, azért vannak félelmeim, úgy mint: hangya, szúnyog, fülbemászó, mindenhol csurgó esővíz, 100°C bent, derékfájás, kosz, még több bogár, szélviharban tovaszálló sátor... Szóval egy cseppet sem aggódom túl a dolgot :)
A szél által röptetett sátor víziója pedig azért is került elő, azért tartom elképzelhetőnek, mert NEKEM kell felállítani, egyedül. Na jó, biztosan megkérek majd valakit, hogy segítsen a rögzítésben, de alapvetően ezt most nekem kell megoldani! Nem lesz ott Férj, hogy megmentsen! Ezért tegnap megtörtént az első próbaállítás és ismerkedés leendő otthonommal. A férfiak ott álltak körülöttem, türelmesen (tényleg) magyaráztak, igyekeztek visszafojtani a nevetésüket és várták, hogyan birkózom meg a feladattal. Ami sikerült is, szerintem nem lesz ezzel különösebb probléma :) Addig még gyakorolom párszor, biztos, ami tuti. És jól vállon veregetem magam párszor.
