Virágzó kaktusz

Mára kivirágzott egy újabb kaktuszunk! Már régóta látszott, hogy készül valami: hetek óta növesztett egy csápot, ami egyre csak nőtt és nőtt - tiszta Alien. Minden nap izgalommal vártam, hogy mi lesz ebből, de végre megkegyelmezett nekem és megmutatott két virágot is :) Helyes kis fehér virágok csíkkal a közepükön! Úgy tűnik, még egy-kettő ki fog nyílni! Szeretettel várom :)

Fogalmam sincs, milyen fajta kaktusz ez! Az árus azt mondta, hogy különleges! Nem tudom, lehet, hogy így van! De virág nélkül is olyan kis helyeske, mint valami tengeri növény.

Spenótos halálpite helyett...

Ma egy olyan könyv ihlette az ebédet, amit még nem is olvastam :) Napok óta Agatha Raisin krimik jönnek velem szembe mindenhol: látom őket az újságokban, a neten, a könyvesboltokban... És én már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok rá, mit tudnak ezek a könyvek! Tényleg annyira szórakoztatóak, ahogyan gondolom? Nagyon szeretek krimiket olvasni, nálam Agatha Christie az alap és az angol vidéki életért is odavagyok (a Kisvárosi gyilkosságokat is nagyon szeretem, annyira szépek a falvak, a virágok, a bájos házikók, a régi bútorokkal berendezett szobák, a porcelán teáskészletek, a teasütik és tortácskák, piték....)

Sokszor nálam is kérdés, hogy mi is legyen az ebéd?! Most egyből tudtam, hogy pite lesz! Olyan bájos a könyvborító, rögtön kedvet kaptam a piteformás ebédhez! Na nem spenótos halálpitét készítettem, mint az egyik könyvben, hanem húsos-lila káposztásat. Én úgy főzök, hogy megnézek néhány receptet, aztán átvariálom úgy, hogy nekem is megfelelő legyen! Előtte megnézem általában, hogy mi van itthon :) Nem vagyok egy méricskélős-receptkövető konyhatündér, inkább kreatívodok! De ebből soha nincs probléma, most is jól sikerült! Nekünk legalábbis ízlett! Pitéket egyébként is szeretek csinálni, édeset is, sósat is, mert tipikus mindent bele kaja, bármit beletehetünk, maradékok felhasználására is tökéletes!

Egy szippantásnyi kamilla

Másik kedvenc gyógynövényem a kamilla! Az ízét is nagyon szeretem, de igazán az illata varázsol el! Bár férjem szerint is kifejezetten büdös és olyan tipikus beteg szaga van... De szerintem fantasztikus :) Szüleim sem különösebb hívei a kamillának: évekig állt a polcon egy filteres kiszerelés, azt is csak azért vették meg, mert a macska (!) szeme begyulladt... Pedig a kert végében szabadon nő, olyan kis bájos, törékeny növény, egyszer szedtem is szárítani.
Most, hogy férjecském a mandulaműtéte után lábadozik, hajlandó meginni a kamillateát (korábban kizárt volt!), így naponta kétszer is készítek szárított virágból teát! Amikor lecsavarom az üveg tetejét és beleszippantok a kiáradó tömény mézillatba.... hát, az nekem maga a boldogság! Olyan vagyok, mint egy bódult méhecske :)

Levendula szeptemberben

A levendula sztár lett Magyarországon is! Pár éve egyre több és több helyen látni, aminek én nagyon örülök! Rajongok a virág színéért, az illatáért, a zöldes-ezüstös levelekért! Még a mostani szappanom is levendulás: olyan megnyugtató az illata, megmarad a bőrömön tusolás után is :) A benne lévő szárított virágok és levelek pedig bőrradírként is beváltak :)

A közterekre idén nagyon sok levendulát ültettek ki, melyek még most is dúsan virágoznak. Ma séta közben útba ejtettünk egy ilyen kis virágoskertet! Tele volt pillangókkal, méhecskékkel, dongókkal, fantasztikusan békés látvány volt :) Nekem a levendulás ágyásokról mindig a kolostorok gyógyfüves kertjei jutnak eszembe: az évszázados épületek által közrefogott kertekben gyógyfüvek tucatjai illatoznak, méhek döngicsélnek, pillék szállnak tova, csend van és nyugalom... Tudom, nagyon, túlságosan idilli ez a kép! De annyira vágyódom egy valódi kolostorkert után, úgy szeretnék csak egy órát eltölteni benne! Ez tipikus elvágyódás ebből a rohanó világból egy helyre, ahol csend van, ahol nincsenek állandóan csengő mobiltelefonok...

Kolostorkertbe nem tudok menni, de ez a mai séta is olyan jó volt! A keskeny ágyás melletti padról figyeltük a pillangókat és a rovarokat, a Nap kellemesen sütött és olyan csend volt, hogy még a dongók zümmögése is hallatszott! Tökéletes vasárnapi kikapcsolódás volt!

Képeslap a nászútról

Egy nászút nagyon jó dolog és örömmel tölt el bárkit - azt hiszem, ezzel csak kevesen vitatkoznának :) A mi nászutunk egyéb okok miatt rövid volt, de tökéletes! Már maga a helyszín, a Balaton is elég lenyűgöző számomra! Elég csak megpillantanom és nekem már jó lesz a nyaralás! Számtalan kedves emlék köt hozzá: gyerektáborok, családi nyaralások, rozzant vízibiciklik, osztálykirándulás, az első korty alkohol élménye, kagylók, iszap- és halszag...

Szeptember és hétköznap a Balatonnál= alig lézeng néhány turista és a szállodában egyetlen viháncoló kisgyerek sincsen! Nem vagyok gyerekellenes egyáltalán, de az ember jobban élvezi úgy a pezsgőfürdőt, ha nem visít körülötte egy csomó apróság! Szerintem :)
Egyébként döbbenetes, mennyire kihalt szeptemberben a Balaton, az üzletek és éttermek döntő többsége már zárva van, a strandok szintén! Még a vízparti lejárókat is felszedték a legtöbb helyen, holott még simán lehet lubickolni: amikor mi voltunk 24°C-os volt a víz. Naná, hogy belementünk! És eldöntöttük, hogy egyenlőre az északi partot szeretjük jobban: nem olyan jó száz méternél is többet begyalogolni azért, hogy végre nem csak combtőig érjen a víz...

Megpróbáltam összeszedni, mit szerettem a nászúton:
elképesztően gyönyörű naplementék (fanatikus vagyok:)); jellegzetes, semmivel össze sem hasonlítható Balaton-szag; gyönyörű virágok a házak előtt és vadvirágok a réteken Tihanyban; levendula és igazi levendulaolaj; balatoni keszeg édeskés és köménymag nélküli káposztasalátával; kunyeráló macskákkal megetetni a maradékot, akik hangos dorombolással kedveskedtek nekünk cserébe; komppal Tihanyba utazni (előtte loholni és csak futva elérni); sárguló-barnuló-pirosodó fák; gesztenyehullás; színes pillangók megfigyelése - láttunk lilás-szürkét, narancsos-barnát, citromsárgát, szürkés-sárgát; hernyó után kopácsoló harkály; ürgék (?); simogató víz; az elmaradhatatlan kacsák, hattyúk és sirályok; szauna és pezsgőfürdő; séta az esti, kihalt városkában; szél borzolta haj; a tihanyi Belső-tó partján piknikezni elképesztő madárkoncert kíséretében; Apátság; leégni szeptemberben; a vízparton olvasgatni; kedves helyiekkel beszélgetni; nászutas ajándékként ingyen bowlingozni; vonattal utazni; finom vacsorák ízléses tálalással; a Keleti-pályaudvaron 1980-as évekbeli IMP magazinokat találni nagyon olcsón; vízen tükröződő holdfény; avarillat; édes utcanevek, pl. Bagolyvár utca...

Én is elkezdem... megint...

Mindig is vonzódtam a naplókhoz, a naplóíráshoz! Kislányként sok naplót kezdtem el vezetni, de rövid idő után mindet abbahagytam! (Soha sem voltam híres a kitartásomról :)) Imádtam kiválasztani a füzeteket és órákig álmodoztam arról, hogy mi mindent írjak le. Azt hiszem, mindig itt rontottam el! Most, gyermeklelkű felnőttként újra megpróbálom! Szeretném összegyűjteni az emlékeimet, a gondolataimat, a vágyaimat...Álmodozás helyett a saját gondolataimról írok, regénybéli hősnők helyett a saját életemet élem!

Ez nem egy tematikus blog lesz! Összegyűjtöm, mi okozott örömöt nekem a nap folyamán: lesz benne szó könyvekről és virágokról, felhőkről és karácsonyról, kirándulásokról és pillangókról, filozófiáról és kreatív ajándékokról, hétköznapokról és receptekről - mindenről, ami foglalkoztat, mindarról, ami hozzátartozik az életemhez! Természetesen szubjektív lesz, hiszen naplónak szánom! De mégis több ez egy huszonéves feleség mindennapjainál! Szeretném megmutatni, hogy a legapróbb, leghétköznapibb tárgy/tevékenység is lehet csoda számunkra! Hatalmas közhely, de rajtunk múlik, hogy az a bizonyos pohár félig tele vagy félig üres! Nekem félig tele, mert bár nekem is vannak gondjaim, nem engedem, hogy felülkerekedjenek rajtam! Tudatosan élem úgy az életemet, hogy észrevegyem az apró szépségeket, a hétköznapi csodákat minden egyes napon!
Persze van olyan, amikor ez nagyon is egyszerű, néha nagyon nem az! A blogban megpróbálom rendszeresen összegyűjteni a napi boldogságforrásaimat, hogy szürke pillanatokban legyen hová fordulni egy nagy mosolyért! Nem egy cukormázzal leöntött vattacukorfelhőn élek én sem, tudom, hogy ez nem megy mindenkinek könnyen és az élet sem csak a szép pillangókból és a kedves kölyök kutyákból áll! De rajtunk múlik, hogy a nap végére milyen érzések maradnak bennünk! Annyi, de annyi dolog okozhat örömet az életben, csak rájuk kell lelni! Ezek nem feltétlenül tárgyak és nem okoznak általában vett örömöt sem mindig! Lehet egy étel vagy egy süti, amely pusztán csak jólesett, egy könyv vagy egy film, amely elgondolkoztatott, egy érdekes beszélgetés, amin jó rágódni még sokáig, egy idegen mosolya, amely bearanyozza az egész napot, egy szép épület, amelyre jó ránézni...

Ezért is vallom bátran, hogy csoda ez a nap, csoda minden nap!