Happy halloween

Tudom, más kultúra, más szokások, más hagyományok... Idegen, nem beépíthető, nehezen fér össze a mi szomorkás, emlékezős, magunkba fordulós ünnepeinkkel! De ettől még nyitott vagyok a másra és nem érzem majmolásnak, ha egy-két dolgot átveszünk belőle! Nálunk sincsenek világító sírkövek a lakásban és nem boszorkányujj lesz a desszert ebéd után. De elgondolkoztam az eredeti ünnepen (nem azon, amivé Amerikában formálták) és nekem tetszik! Hogy elűzzük a gonosz szellemeket, mi is kifaragtuk a saját töklámpásunkat. Kicsit kancsal lett és nem túlságosan ijesztő, de nekem tetszik :) A narancssárga tökön átderengő mécses fénye számomra megnyugtató és így könnyebb alkalmazkodni ahhoz, hogy mától rettentően korán sötétedik (ezt nagyon nem szeretem a télben).

Nyugis napok...

Mostanában olyan nyugisan telnek a napok, sok öröm ért, csak lusta voltam blogolni...

♥ Megkaptuk az esküvői fotókat, albumba rendeztük őket - én adogattam, Ő tette a helyére, mert nekem nincs türelmem az ilyen aprólékos dolgokhoz, tuti kiszakítottam volna a fóliát. Megosztottuk a dolgot :)

♥ Összefutottam egyik barátnőmmel a könyvtárban, jó volt vele dumálni; és vendégül láttuk pár barátunkat esküvői képnézegetés okán! Ebből hatalmas buli kerekedett, hajnal 2-ig beszélgettünk, nevettünk, forralt boroztunk, társasoztunk (egyik kört én nyertem :)), nagyon jó volt! Külön örültem annak, hogy a sütikből egyetlen szelet sem maradt! (Almás-csokis-mandulás kekszet és sajtos tallért sütöttem)

♥ Megint jártam antikváriumban! Imádok könyvek után kutatni, bármennyit megvennék szívem szerint...

♥ Csodaszép naplementékben gyönyörködhettem ismét

♥ Esténként az Így jártam anyátokkal egy-két-három-sok epizódja gondoskodik a napi nevetésről, nagyon megszerettük ezt a sorozatot :)

♥ Gesztenye, szőlő, sült tök, körte, mandula, dió

♥ Forralt bor illat a lakásban

♥ Újra virágba boruló árvácskák a konyhaablakban

♥ Végleges karácsonyi ajándéklista; lassan neki is állok a kivitelezésnek és írok részleteket is :)

♥ Lehullott avart rugdosni az utcán még mindig nagyon jó érzés :D

♥ Összemosolyogni idegenekkel a váróban

♥ Tiszta, illatos lakás egy hosszú takarítás után

Risza :D

Belelépett az ajtón, érezte az illatokat és már kérdezte is, hogy milyen süti van :D Majd erre a számra riszáltunk és ugráltunk :D Jó időnként gyerekként bohóckodni együtt! Kellenek a nagy nevetések!

Csokis-körtés-zabpelyhes keksz

Tegnap a konyhában találtam rá, ahogyan áll a kekszes doboz felett és kivert kiskutya szemekkel néz rám, mert elfogyott a keksz! Olyan édes olyankor! :) De ezt nem hagyhattam ennyiben, úgyhogy ma megint sütöttem! Már csukott szemmel is tudnék kekszet sütni, hiszen úgy, ahogyan én csinálom, tényleg csak egy kis keverés és kész is! De most igyekeztem a mennyiségekre is figyelni, így némileg pontosabb recept következik!

- 25 dkg apró szemű zabpehely (fele beáztatva, fele szárazon)
- 2-3 evőkanál liszt (nálam most lenmagliszt, mert eszembe jutott, hogy ilyenem is van itthon :D)
- 1 körte kockázva
- ízlés szerinti csoki apró darabokra vágva (nálam 1/4 tábla sima étcsoki)
- fahéj
- méz ízlés szerint

Összekeverjük, vizes kézzel golyókat formálunk belőle, tepsibe sorakoztatjuk, a tetejét lelapítjuk. Mivel csoki is van benne, így csak finom lehet :)

Madárinvázió

Beindult a madárinvázió: százával, de talán nem túzok, ha azt írom, hogy ezrével jönnek ezek a madarak! Fogalmam sincsen, hogy mik lehetnek, de hatalmas zsivajjal jönnek, bogyót esznek a fákról, majd szállnak tovább. Szeretem figyelni a madarakat, de itt esélyem sincsen, olyan gyorsak :)

Megint hallom a vadludakat (?) alkonyatkor és a cinkéket is láttam az udvarban. Tiszta madárparadicsom a belváros közepén! :)

Az első közös karácsonyunk

Pontosan két hónap múlva karácsony! Lassan elkezdem a készülődést én is, bár az ajándéklista már összeállt szerencsére! Szeretek visszaemlékezni a régi karácsonyokra és mivel ez lesz az első házas karácsonyunk, elgondolkoztam azon, milyen volt az első olyan, amikor a 24-e estét kettesben töltöttük, a szülőktől külön. Ez még 2007-ben volt, az őskorban :D

Nálunk nagyon jól bevált ez a karácsonyos rendszer, nincsenek sértődések, emlékszem, anyukám mondta, hogy töltsük csak kettesben a szentestét, ő örül neki, hogy összeköltöztünk, akkor már ne legyünk külön karácsonykor sem! Bevallom, azért fura volt először a család nélkül, hiányoztak illatok, berögzültek szokások, amelyek hosszú évek óta mindig megvannak! De ma már nekünk is vannak saját szokásaink, rituáléink, illataink... :)

Ahhoz, hogy saját karácsonyunk lehessen, elég sok mindent kellett vennünk: díszeket a fára - pirosat és aranyat vettünk akkor -, égősorokat - ehhez kapcsolódik az egyik rituálénk-, talpat a fának - ez pedig állandó röhögésekre ad okot-, készítettem saját adventi koszorút - ez van a fényképen (sajnos csak ezt a homályosat találtam), sok apró karácsonyi bigyót - angyalokat, rénszarvasokat, csillagszórót, csomagoláshoz sok mindent, de nagyon élveztük mindketten!

Szépen haladtunk mindennel, de karácsony előtt néhány nappal nagyon beteg lettem: influenzához hasonló nyavalyát kaptam el, nagyon magas lázam volt, totál kidőltem! Így sok minden elmaradt, az étel a lehető legegyszerűbb lett: arra emlékszem, hogy töltött muffin volt a süti és valami olyan főétel, amit csak összeraktam és be a sütőbe, semmi extra! 23-án még lázas voltam kicsit és még hiányzott egy-két ajándék! Hú, azóta mindig jóval előre megvesszük az ajándékokat :D

Még 23-án este betalpalta a fát az apukájával. Azóta már én vagyok a segéd, ez is hozzátartozik a karácsonyhoz! Az ehhez szükséges fűrészt/baltát/éles kést még mindig nem szereztük be, ezt karácsony előtt kölcsönkérjük a szüleitől. Soha nem veszünk olyat fát, aminek az alján ne lenne legalább két görcs és ne lenne tele alul ággal, amit majd le kell vágni, hogy beleférjen a talp! Így 24-én Ő farag szorgosan és átkozza a fa anyukáját is én meg nevetek rajta és fogom a fát, hogy ne csúszkáljon. Persze, mindig csúszkál! A görcsöktől megszabadulunk, rárakjuk a talpat, ami nagyon nagy! Soha nem volt még akkora fánk, hogy szorosan álljon benne! De nem veszünk másikat a világért sem, ez is hozzátartozik a mi karácsonyunkhoz! Szerencsére csavarok is vannak bele, azok segítségével bele lehet szorítani a fát! Általában ferde lesz, mivel Ő csavarja, én meg nézem, hogy egyenes-e... :D

Ebéd után díszítünk, de az égőket általában még előző este előszedjük és kiegyenesítjük, mert képtelenség összegabalyodás nélkül elrakni őket! Közben Sisit nézünk, mert nekem anélkül nincs karácsony! Amikor még raktunk a fára szaloncukrot, akkor a kötözés is a Sisi alatt zajlott. A díszítés már elég sima ügy, élvezzük mindketten! Először az égők, a csúcsdíszt mindig Ő rakja fel, a többit közösen. Közben már karácsonyi zenét hallgatunk :)

Az első karácsonyon estére már egészen jól voltam, de addigra Ő elkapta tőlem, ajándékozni még tudtunk, a vacsi már nehezen csúszott, este nyolcra 39 fokos láza lett! Hűtőfürdő, állandó lázmérés, de a másik szobában ragyogott a feldíszített fa és mi nagyon boldogok voltunk! :) Életünk első közös szentestéje összességében nagyon jól sikerült, mert hiába voltunk betegek, a karácsony nem arról a három napról szól! Hónapokkal előtte elkezdtünk rá készülni, terveztük, hogy milyenek legyenek a díszek, mi legyen az étel, idióta karácsonyi dalokat énekeltünk állandóan... Rengeteget nevettünk közben, most is olyan jó érzés feleleveníteni ezeket az emlékeket! És olyan jó, hogy egyre több ilyen emlékünk lesz! :)

Kedvencek: Robert James Waller

Talán 2 évvel ezelőtt olvastam el először a Madison megye hídjait és lettem csodálója az írónak. Zseniális könyv, nem annyira a történet maga fogott meg, hanem az, ahogyan megíródott. Lassan, andalítóan indul, mint mindegyik általam olvasott regénye, de a szavak varázsa, a hangulat azonnal magával ragad! Olyan jó egy-egy álmos, esős délutánon belefeledkezni egy csodaszép történetbe, hagyni, hogy a szavak életre keljenek a lelkemben, hogy lustán álmodozni kezdjek korokról, érzésekről, hangulatokról, színekről és tájakról, zenéről és költészetről...

Mert velem ez történik mindig, amikor olvasni kezdek egy történetet az írótól! Nem ír világmegváltó dolgokról, ellenkezőleg, a témái sokszor hétköznapiak, olyasmik, amelyekkel magunk is találkozunk nap mint nap. De a mód, ahogyan mesél kedvenc macskájáról, a felesége iránti szerelméről, a felgyorsult világról, amely mindenben csak a szenzációt látja és amelyből már kihaltnak tűnnek a hagyományos értékek, nos az egészen egyszerűen varázslatos! Sokan vélik úgy, hogy pontosan ez a titka! Sokunkat érdeklő, sokunkat érintő vágyakról, álmokról, élethelyzetekről ír úgy, ahogyan mi nem tudunk! De olvasás közben úgy érezzük, hogy "igen, én is pontosan így gondolom, csak nem tudtam ilyen szépen kifejezni"!

Én is így vagyok ezzel! Látom azt a sok-sok csodát, ami körülvesz, látom a szépet, de nem biztos, hogy le tudom írni itt, ezen a blogon! Meg tudom mutatni, meg tudom osztani a férjemmel, aki sokszor csak mosolyog, mikor szaladok naplementét fotózni vagy percekig lecövekelek egy virág mellett, de akkor is ott van velem és én meg tudom vele osztani ezeket a kincseket! Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok! Az már hatalmas ajándék lenne, ha másokkal is meg tudnám osztani ezeket, ha másokat is rá tudnék ébreszteni, hogy keressék a saját csodáikat! Sajnos nem tudok olyan szépen írni bánni a szavakkal, mint Robert James Waller! De azt hiszem, hogy nem is kell! Nem kellenek festői történetek másokról ahhoz, hogy a saját történetünkre figyeljünk! De jó tudni, hogy karnyújtásnyira vannak tőlem a kedvenc könyveim, amelyek megsimogatják a lelkemet olvasás közben és tovább ösztönöznek arra, hogy ne menjek el a csodáim mellett! :)

Gesztenyés-almás-zabpelyhes keksz

Megint sütöttem gesztenyét, ami kalóriaforrásnak is remek, de nem fogyott el az egész, mert férj szerint túl édes, nem lehet belőle 4-5 szemnél többet enni... Hogy ezek után hogyan fog végre ő is hízni, azt nem tudom! De hogy nekem már sikerült, az tuti...

Amikor azon tanakodtam, hogy mi legyen a gesztenyével, körvonalazódni kezdett a fejemben egy recept! Addig-addig, hogy gyorsan össze is dobtam a tésztát! A fahéjtól, az almától olyan fincsi, őszi illat lett a a lakásban! Biztosan lesz belőle ismétlés :)

Kellett hozzá:
- zabpehely (fele áztatva, fele szárazon)
- kevés liszt
- 1 alma lereszelve
- méz
- pár szem sült gesztenye
- fahéj

Maradtam a beáztatott zabpehelynél, egyrészt, mert múltkor is jó lett, másrészt meg elfogyott a tojás :D A reszelt almától puhább marad a tészta! Nagyon finom :)

Katica mentőakció

Egy vakmerő katica ráérősen sétált a járdán. Megcsodáltuk, megszámoltuk a pöttyeit: 7 pöttyös igazi katica volt :D De biciklisek is járnak arra, ezért átvittük az út másik oldalára, nehogy matrica legyen belőle...
Imádom, hogy támogatja a dilijeimet! :)

Meglepi könyv

Tudom, azt illik mondani, hogy "én jobban szeretek ajándékot adni, mint kapni", de bevallom őszintén, hogy nálam ez nem teljesen igaz! Nagyon szeretek ajándékozni, szeretek személyre szóló ajándékötleten rágódni napokig, akár hetekig, szeretek saját készítésű dolgokat adni, szeretem azt a rövid időt, amíg bontják a csomagot és én halálra izgulom magamat, hogy jól döntöttem-e... De éppen ennyire szeretek kapni is, főleg, ha erre semmi különösebb ok nincsen: szeretek virágot kapni "csak azért, mert hétfő van", szeretek apró, filléres dolgokat, mert én jutottam róla eszébe! Ezek úgy, de úgy tudják melengetni a szívemet-lelkemet!

Valamelyik nap is hazaállított egy könyvvel, amit egy kiárusításon látott meg és tudta, hogy örülnék neki! Így is volt, nagyon boldog voltam! :) A könyv alapból a bárhol-bármikor kategória nálam, ez pedig 1956-ról szóló tanulmányokat közöl, szóval nagyon örültem neki! Az ilyen apró dolgok nagyon sokat hozzá tudnak tenni egy kapcsolathoz!

Aztán sétáltunk a városban és szép színes fákat láttunk! :D Tölgylevelek októberben:

Zabpelyhes-mákos-mazsolás keksz

Legújabb projektem a zabpelyhes keksz. Szeretem, mert nagyon egyszerű elkészíteni, teljesen opcionális a hozzávalókat tekintve, egy dolog állandó benne: a zabpehely :D Minden más ízlésünknek és a fellelhető alapanyagoknak megfelelően változtatható! Emellett sokáig eláll, egyszerűen csomagolható és szállítható, ideális uzsi válik belőle!

Szokás szerint fejből dolgoztam, mert láttam már elég keksz receptet :) Nagyon rászoktam erre, ha recept is van előttem, tuti átírom legalább 3 helyen! Most is jól sikerült, de azért néha nem ártana követni az eredetit sem...

Ebben a változatban ezek kerültek a tálba:
- zabpehely (én felét beáztattam úgy 10 percre, ettől jól összeállt a massza, de aztán láttam, hogy mindegyik receptben szárazon rakják bele...)
- kevés zabpehelyliszt
- mák
- mazsola (nem sok, mert Ő nem rajong érte, ennyit még talán nem fog kipiszkálni :D)
- méz
- fahéj (ősztől tavaszig mindenbe teszek, ami elbírja :D)
- kakaópor (hogy izgalmasabb legyen)

Összekevertem, kicsit pihentettem és vizes kézzel (ez fontos, mert eléggé ragad a massza) golyókat formáltam belőle. A tepsiben ellapogattam, nem baj, ha nem egyformák vagy rusztikusan egyenetlen a tetejük :)

Ez most egy nagyon alap verzió lett, mogyoróval, dióval, további aszalt gyümölccsel, kókusszal, csokidarabkákkal tovább fokozható az élvezet! Tojás nem kellett bele, szerintem a beáztatott zabpehely és a méz tökéletesen összefogja, de legközelebb kipróbálom 1 tojással és pirított zabpehellyel is!

Szerencsét hozó elefánt

Személy szerint nem nagyon hiszek az ilyesmiben, de most kaptunk egyet ajándékba apu egyik kolléganőjétől, akivel még soha nem találkoztunk! De tudta, hogy most volt az esküvőnk, látott képeket is és szeretett volna valami apró ajándékot küldeni nekünk! Teljesen meghatódtunk, mert ismeretlenül is minden jót kíván nekünk! Azt hiszem ezek az igazi, önzetlen, szívből jövő ajándékok! Ezek azok az érzések, gesztusok, amelyek olyan ritkák ebben a rohanó világban! Családok, barátok idegenednek el egymástól, nap mint nap láthatjuk, tapasztalhatjuk az utcán, buszon, plázában, orvosi rendelőben... És akkor kapsz egy apró ajándékot egy tündértől és tudod, hogy vannak még szívből jövő gesztusok, vannak még tündérek! Köszönjük!

Vadasparkban jártunk

Szuper hétvégénk volt: jártunk a szegedi Vadasparkban, nyárbúcsúztató partin szerveztek a barátaink - ami vicces volt október közepén, kinti sütögetéssel, meglátogattak a szüleim, akikkel jó volt beszélgetni, kutyát sétáltattunk a szép napos időben a Holt-Maros parton, a piacon mindenféle zöldséget és gyümölcsöt vettünk: almát, szőlőt, gesztenyét, sütni való tököt...

A Vadasparkban ismét nagyszerű órákat töltöttünk el, lássuk mi tetszett a leginkább!
- színpompás madarak: a királycsőricse (türkiz fej, sötétkék hát, sárga has) és a papagájok (a kék-sárga, a zöld-, illetve a vörösszárnyú ara)

- nagy kedvencem a Madagaszkár óta a fossza, csak szegénynek beteg lehet az egyik szeme, hályogosnak tűnt :(

- az irtó cuki, hatalmas fülű lapátfülű kutyák

- a civakodó majmok: az egyik egy darab sárgarépával rohangált, a másik meg kergette, össze-vissza ugrándoztak; közben a velük egy kifutóban lévő egyik papagáj olyan pofával nézte őket :D majd arrébb is ment, nehogy ráessenek a kis hülyék... Hatalmasak voltak :D

- a közönség kedvenc szurikáták, ahogy halálosan komoly pofival őrködnek

- a holló úgy pózolt az embereknek, mint egy fotómodell

- a marák, akik ki tudnak szökni a kerítésen, hiába csinálják meg újra és újra, és átugrálnak az alpakákhoz, akik merev tekintettel figyelik a betolakodókat :)

- a macskafélék úgy, ahogy vannak, megsimizném mindegyiket, ha merném/lehetne...

- az éhes tapír, amelyik ebédidő közeledtével verte az ajtót :D

- a csupasz turkálók a randa pofájukkal, hatalmas fogaikkal és csupasz kis testükkel rémálmaimban se jöjjenek elő, de azért cukik :D

- az icipici majmocskák

- a lajhár, ahogyan pózt váltott: elképesztő mennyire lassan mozog

- a sörényes farkas billegő járása és nagy fülei

- a hatalmas szempillájú zsiráfok

- az albínó kenguru, meg a többi is :)






Jó volt sétálni a napos időben, sok-sok szép/érdekes/ritka/kedvenc állatot láttunk! Már hullnak a levelek, sok a gomba, elő lehet venni a termoszt... ami viszont nagyon nem tetszett, azok az elképesztően rossz gyerekek és szüleik! Bocsánat, de nem tudok rá jobb jelzőt: a hülyegyerek kővel dobálja a madarakat, az 5. után anyuka szelíden rászól, hogy "Nem szabad kisfiam!", majd a gyerek nyugodtan folytatja tovább! Áh, rettenet....!

Tűztorony ősszel

Egy bájos, fatornyos, régi tűztorony áll egy kupac modern, könnyűszerkezetes épület között. Hirdeti a dicső múltat, a rég eltűnt dohánygyár emlékét. Van benne számomra valami megkapó, különösen ősszel, amikor a rácsimpaszkodott vadszőlő színesbe öltözik! Szépek így együtt :)

Egy éve már

Pontosan egy éve tette fel nekem azt a bizonyos kérdést, amelyre csak egyetlen jó válasz adható! Jó ideje együtt jártunk már (5 és fél éve) és sokszor beszéltünk is arról, hogy együtt képzeljük el a jövőt, hogy egymás kezét fogva akarunk megöregedni, mégis meglepett Vele! Természetesen jó értelemben :) Tudtam, hogy sor kerül majd rá, de egyáltalán nem számítottam rá akkor!

Ezt a szép kis pillés gyűrűt húzta fel az ujjamra! Tudja, hogy imádom a pilléket, de szigorúan csak az állatokat! A giccses, ízléstelen, főleg tavasszal mindent elborító dekorlepkéktől a falra tudnék mászni! Mindenkinek megvan ugyebár a saját hülyesége :D De az állatot magát nagyon-nagyon szeretem! Szerintem nincsen ennél szebb élőlény, olyan elképesztő és szemkápráztató színekben léteznek! Ebből is látszik, hogy a természet képes a legszebb színeket előállítani, nem a számítógépek! Ha lepkekertben járunk órákig tudok bennük gyönyörködni: olyan bájosak, törékenyek, annyira színesek... Szóval imádom őket és ezt Ő is tudja, ezért választotta nekem ezt a gyűrűt! Vékony kis darab, de imádom!



A lánykérés számomra tökéletes volt: vízparton, hegyekkel körülvéve, színes fák között, rajtunk kívül csak kacsák és halak! Gyönyörű volt és romantikus, életem egyik legszebb emléke! Szegénykém izgult, de olyan édes dolgokat mondott!

Az a nyaralás örökre kedves marad számunkra! Végig lebegtünk a különös boldogságtól mindketten! Már akkor megbeszéltük, hogy milyen esküvőt képzelünk el, leraktuk az alapokat :D Aztán január végén elkezdtük szervezni és ma már egy hónapja és három napja férj és feleség vagyunk! Tökéletes kis év volt :)

Kókuszos-banános muffin

Ma nagyon aktív voltam, sütöttem édeset is :) Ez egy muffinszerűség, a recept abból állt össze, amit találtam itthon! De nagyon jól sikerült, úgyhogy lejegyzem, hogy máskor is meg tudjam sütni!

Muffint sütni alapból is rém egyszerű, ha az ember elolvas mondjuk 10 receptet, akkor már tudja, hogy kb bármit beletehet, ami eszébe jut, elrontani nem nagyon lehet! Arányokat nem tudok írni, nem mértem ki semmit! Ez nem az a süti, ahol minden gramm számít!

Kellett hozzá:
- kókuszreszelék - ezt még ledaráltam, hogy kb liszt állagot kapjak
- zabpehelyliszt - kb fele-fele arányban
- méz
- 2 jó érett banán
- 1 alma lereszelve
- 1 tojás - már enélkül is összeállt, de azért kell bele szerintem
- fahéj
- pár szem szőlő a tetejére

Kanállal összekevertem és a formába adagoltam! Ennyi az egész! Ez sem egy fogyókúrás süti, de most ugye nem is az a cél :) A fahéjtól nagyon finom illat lesz a lakásban, olyan otthon illat!

Sajtos tallér

Szegény férj nagyon lefogyott a mandulaműtét óta és mivel előtte sem volt nagy darab, hízókúrára kell fognom! Azt találtuk ki, többek között, hogy rendszeresen sütök neki sós/édes nasikat, amiket be tud magával vinni a munkahelyére is! (Ez fontos, mert különben én enném meg a nagyját :D)

Sajtos-vajas kekszet sütöttem elsőre! Nagyon sok receptet átfutottam, aztán szokás szerint összegyúrtam ezeket egy "saját" receptbe! Finom lett és kalóriadús! Nem egy bonyolult recept és nagyon gyorsan összeállítható!

Kb 10 deka liszthez adtam ugyanannyi reszelt sajtot (sima trappistát most) és kicsit kevesebb kockázott hideg vajat. Sóztam, borsoztam, kevés pirospaprikával is megszórtam, hozzáadtam egy tojássárgáját és gyorsan összegyúrtam.

Miután összeállt a tészta tegyük hűtőbe legalább fél órára! Aztán tetszés szerinti vastagságú rudakat sodrunk belőle, felszeleteljük és a kis tallérokat kisütjük. Nem kell neki sok idő, amint szép aranybarna az alja, már készen is van! Ha túlsütjük, keserű lesz a sajttól!

Ebből a mennyiségből nem lesz túl sok tallérunk, lehet duplázni az adagot simán!

Ízlés szerint bármivel fűszerezhetjük a tésztát, a sajtot is lecserélhetjük másra! Én legközelebb apró szemű zabpehellyel fogom kiváltani a liszt nagy részét (most is zabpehelyliszttel készült) és a sajt egy részét apróra vágott dióval helyettesítem! Vagy az már egy teljesen más recept lesz? :D

Galagonyás

A kép csalóka: most nem az őszi erdő varázslatos színeiről fogok írni :D A fotó csak hozzátesz az őszi hangulathoz! Szerintem nem vagyok azzal egyedül, hogy szeretem újraolvasni a könyveket! Persze nem mindet, mert akkor 24 órából kb 18-at kellene olvasnom :) De vannak kedvenceim, amelyeket újra és újra elolvasok. Van, amelyiket akkor, ha beteg vagyok, mert a sorok a lelkemet is gyógyítják! Van, amelyiket akkor, ha szomorú vagyok, mert felvidít és megnevettet! Van, amelyiket bárhol, bármikor, mert bár már fejezeteket fújok belőle kívülről, nem tudom megunni! És vannak, amiket csak bizonyos évszakokban olvasok újra!

Egyik őszi kedvencem egy örök klasszikus, a Jane Eyre! Emlékszem rá mikor olvastam először: a nagyinál találtam egy csíkos példányt, A lowoodi árvát! (Még ma is imádom a csíkos könyveket, olyan jó történetek vannak köztük! Ha antikváriumban járok, ami elég gyakran előfordul, mindig átnézem a csíkos és pöttyös könyves részt is :)) Eléggé lehangolt, szomorúnak éreztem az egész könyvet! Felnőttként máshogy olvasom, de ma sem mondanám vidám lányregénynek! Jane gyerekkora mindig úgy megindít, annyira átérzem a fájdalmát! A könyv utolsó harmada kicsit rózsaszín nekem (ahogyan rátalál a rokonaira, komoly örökséget kap stb), de azért szeretem! Galagonyást pedig imádom, szívesen sétálnék Jane mellett a parkban, bebújnék a nagy gesztenyefa alá, de sétálnék a lápon is (ez már Sherlock Holmes óta izgat :D)! Ez valami gyári hiba lehet, ahogyan én vonzódom az angol vidékhez, a vidéki élethez és úgy általában a tájleírásokhoz! Mindig ezek a részek az abszolút kedvenceim. Imádom elképzelni olvasás közben a helyszíneket, látom magam előtt a színeket, érzem az illatokat, együtt fázom vagy izzadok a szereplőkkel :D Ha ezt egy könyv garantálja, akkor már jó!

Szeretem ezt a könyvet, a hangulatát elsősorban, ezért is jó ilyen esős-borús időben olvasni! Ősszel csodás lehetett a Galagonyás! :)

Egy tányér ősz :)

Nagyon szeretjük a gesztenyét! Emlékszem, ovisként ilyenkor ősszel fogtuk a kis kosarainkat és mentünk a közeli parkba makkot és gesztenyét gyűjteni. Mindig sokkal többet vittünk haza, mint amennyi elég lett volna néhány fogvájóval megtámasztott gesztenyeemberhez - nem voltunk túl kreatívak, ezen kívül őszi asztaldísz jelszóval kosárkába dobtunk néhány makkot, gesztenyét meg színes levelet :D

Gesztenyét gyűjteni ma is szeretek! Olyan szépek: fényes, csillogó, duci vagy lapos, gömbölyű vagy tök ferde, nekem mindegy! Mindet szeretem :D A különbség csupán az, hogy ma már csak annyit szedek, amennyire tényleg szükségem van: hagyok az ovisoknak is :)

De enni is szeretjük a gesztenyét! A karácsonyi vásárokhoz legalább annyira hozzátartozik egy zacskó sült gesztenye, mint a forralt bor! A csípős hidegben melengeti az ember kezét a forró nasi és olyan, de olyan illatot áraszt... Ezért hát, mikor megláttam a piacon, hogy árulnak gesztenyét, vettem egy adagot és otthon megsütöttük. Nem lett olyan, mint a vásárokban! Hiányzott a hó és a parázs illata, de így olyan édeskés, otthonos illat lengte be a lakást! Tökéletes vasárnapi élmény volt! Jó tanács: ne Így jártam anyátokkal közben pucoljátok, mert a nevetés és az éles kés veszélyes kombináció tud lenni... :)

Megérkezett :)

Most már tényleg itt az ősz! Sokan, köztük a férjem is, nem lelkesednek ezért az évszakért, én azonban helyette is örülök! Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem volt teljesen őszinte a mosoly az arcomon, amikor a kellemesen meleg, napfényes délután mindössze 1 óra alatt jeges széllel és csöpögő esővel kísért sötétséggé változott! Az ilyen hirtelen változásokat nem szeretem!

Ettől eltekintve nagyon örülök :) Elmentünk sétálni a környékre, hogy magunkba szívhassuk a jellegzetes, fanyar levegőt és a sárgában-barnában-pirosban-zöldben egyszerre pompázó vadszőlővel befuttatott épületek látványát! Engem mindig lenyűgöz a rengeteg szín, ami ilyenkor látható a természetben! A vadszőlő az egyik kedvencem, szeretem figyelni, hogyan lesz napról-napra egyre pirosabb. A mai állapota még inkább nyárias, de már a zöld levelek között szerényen megbújva találtam egy-két sárgás-pirosas levelet! Lelkesen le is fényképeztem, egy kutyát sétáltató pár őszinte ámulatára... Ők el sem tudták képzelni, mi lehet annyira érdekes egy levélen!

Ezen kívül mi mással is lehetne megnyitni a "szezont", ha nem egy nagy bögre forró teával kísért barátnős csacsogással?! :) Rám fért már, mindkettő!

Naplemente ősszel

Nem tudom elégszer leírni: nagyon szeretem a naplementéket! Elvarázsolnak a színek, az, hogy soha nem egyforma a látvány... A napfelkeltékre esélyem sincs - hétalvó mormota vagyok :D De este lelkesen lógok az erkélyen és figyelek! Ezek a fotók kedden készültek.

Pite alapreceptem

Gyakran sütök pitéket, mert kiválóak a maradékok elhasználására! Nagyon egyszerű a tészta összeállítása és igazán pénztárcabarát is! Számtalan receptet lehet találni az interneten, én egy régi újságban találtam a következő receptet:

- 20 deka liszt (nálam zabpehelyliszt)
- 12 deka hideg (!) vaj kis kockákra vágva (nálam kevesebb, olyan 10 deka kb)
- hideg víz (a mennyisége a liszt fajtájától függ, a búzaliszthez elég lehet 6 evőkanálnyi, a zabpehelyliszt többet is felvesz)
- só

Én tojást soha nem rakok bele, de a legtöbb recept ír hozzá egyet. A legfontosabb, hogy a vaj és a víz tényleg hideg legyen! Gyorsan kell dolgozni: a vajat és a lisztet összemorzsoljuk, sózzuk, majd kanalanként hozzáadjuk a vizet. (Keverőgéppel is dolgozhatunk persze) Összegombócozzuk és legalább félórára a hűtőbe tesszük pihenni. Ha nagyon éhesek vagyunk, akkor mondjuk 10 percre a fagyasztóba, úgy is jó lesz! :)

Ezután gyorsan a kivajazott pite/torta/magas falú sütőedénybe igazítjuk, villával jól körbeszurkáljuk és elősütjük. Ez azért fontos, mert a töltetékek általában sok levet eresztenek, a tészta pedig elég vékony, így eléggé elázna! De, ha a töltelékünk száraz, akkor nem fontos elősütni! A tészta alapos szurkálás mellett is szeret felpúposodni, ezért hivatalosan sütőpapírt kell ráborítani és babot vagy lencsét kell szórni rá nehezéknek, de én ezt a lépést kihagyom! A dudorokat villával kiszúrom, a töltelék úgyis lenyomja :D

Ha a tészta széle már aranybarna, mehet rá a töltelék és a szintén ízlés szerinti "massza"! Ez lehet tejföl/joghurt/kefír/klasszikus tejszín/krémsajt/de tejföllel lazított túróval is jó, tojással kikeverve (ez összefogja) vagy anélkül, a töltelékhez illő fűszerek, és a reszelt sajt (én általában füstölt sajtot vagy cheddart szoktam)! Összesütjük és melegen vagy hidegen megesszük :)


A húsos-káposztásnál a darált húst megpirítottam, fűszereztem (só, bors, kakukkfű), kevés paradicsomszósszal (maradék volt :)) ízesítettem. A lila káposztát apróra felvágtam és vajon megpároltam. Az elősütött tésztára tettem a húst, rá a káposztát és sajttal megszórtam. Mivel a káposzta sok levet enged, masszát most nem is tettem rá (de nem rontaná el!)! Ennyi, nagyon egyszerű volt!


Édes pitéknél az alaprecept ugyanez, csak cukrot is tesznek a tésztába! Bármilyen gyümölccsel nagyon finom és változatos desszert lesz belőle!

Itt van már az ősz...

Nagyon szeretem ezt az időt! Melegen süt a Nap, de reggel és este már fázunk kicsit, így előkerülnek a kardigánok, színes harisnyák, vidám kendők... :) A természet még virul, érik a szőlő, körte, alma, dió, gomba, gyönyörű színes virágok díszítik a kerteket. De már lopakodik az ősz, elkezdtek színesedni a levelek. Az idei első piros levelet, amit láttam, meg is örökítettem. Szerintem gyönyörű!