2014. október 29., szerda

Hétvégére készülünk :)

Régóta vonzanak a beöltözős bulik, de szinte soha nincsen rá lehetőségem. Egy nagy baráti társaság viszont, ahová mi a saját barátaink révén csatlakozhatunk, Halloween apropóján minden évben szervez egy ilyen mókát. Tavaly voltunk először, nem bántuk meg! 
Idén is páros jelmezt választottunk (tavaly én bandita voltam, Férj pedig seriff :D), még 1-2 apróság hiányzik, de már nagyon várjuk, szuper lesz! :)

Még némi smink és művér, hogy ne legyen ennyire Disney :D

2014. augusztus 14., csütörtök

Vadvirágos nyár

Sokszor, sok helyen meséltem már róla, hogy mennyire rajongok a vadvirágokért! Persze, én is szeretem a tulipánt vagy a nárciszt, de igazán azok a virágok ejtenek ámulatba, amelyek mostoha körülmények között élnek, mégis annyira színesek, illatosak, lenyűgözően változatosak. Sokkal jobban értékelek egy fű között megbújó, dudvának látszó száron hintázó apró virágot, mint egy óriási, fenséges,de illat nélküli, élettelen vörös rózsát. 

Ezért mindig öröm számomra, ha vadvirágos mezőket láthatok. Feltöltődöm a látványuktól, szeretnék belegázolni a térdig érő növényekbe és érezni a nyarat magát :) Szerencsére ezt meg is tehettem idén a Balatonnál és Sopron környékén is! Jöjjön most pár kép, hátha másnak is a nyár és a boldogság jut minderről eszébe.







2014. július 17., csütörtök

Mostanában

Vigyázat, sok-sok, nagyon sok kép következik! :)

 Bowling - nem rajtam van rózsaszín cipő :D

Milyen jó év végén tanárnak lenni :) három egymást követő tanóra alatt három gyönyörű orchidea! Az elsőt megdicsértek a kollégák, a második után irigykedtek, a harmadik után nevettek..
A rózsa egy másik napon érkezett.

 Kacsamama egy picivel, nagyon védte.

 Sok-sok kicsi kacsa, ennél közelebbi képet sajnos nem sikerült készíteni.
 Egy az idei sok esős nap közül.

Fűszernövények ládában az erkélyen, szerintem nagyon mutatós.

 Mert a balatoni nyár elképzelhetetlen napraforgó nélkül :) Csak úgy, a bicikliút mellől.
Nagyon sokat tekertünk idén, olyan szabadnak rég éreztem magam, mint amikor naplementekor suhantunk a gesztenyesor alatt, dombról lefelé.
 Csodás virág megbújva a fű között.

 Geoládát kerestünk Hévízen, az út rengeteg lila és fehér vízi liliom között vezetett.



 Gyönyörű vadvirágos mezők <3 Kár, hogy kb. 33°C-ban, délben sikerült idetalálni, így sokat nem tudtam itt ücsörögni... Természetesen bicajozás közben jutottunk el ide.

 Végre voltunk a Kis-Balatonnál is, régi vágyunk teljesült ezzel. Nem így képzeltem el, de nem csalódtam így sem. A Kányavári-szigetet jártuk be, tetszett, csak túl sok madarat nem láttunk, mert egy igazán forró napot fogtunk ki ekkor is.

Szüleim már-már pótunokája, a másfél éves Zita "játszik" a gépen, ami nincs is bekapcsolva :) Nagyon édes pókhasú szöszi és ahogy magyaráz :))

 Lánybúcsúra készült ez a csókos száj is, muszáj volt demonstrálnom :D Nagy sikere volt egyébként, volt kötelezően bajusz, szemüveg és korona, nyuszifül, cilinder...


 Egy érdekes és szép rovar a Balatonnál.

 Budapesten is jártam, turistáskodtam egy sort (Parlament, Kossuth tér), ikeáztam (ha ott laknék, függő lennék), ruhát vettem az esküvőre (mindenki dicsérte :P).
A barátokkal együtt is jártunk fent, kerek szülinapot ünnepeltünk a bulinegyed kellős közepén.
 Kötelező vízi liliom, ez most a Margit-szigetről.

 Gyönyörű mézeskalácsok, kaptuk természetesen, én az ilyen aprólékos díszítésre képtelen vagyok.

 Itthon, a Holt-Maros partján is kerestünk geoládát, nagyon hangulatos hely.

Nálunk járt felfedezőúton a szomszéd cica. Én ennyire kancsal macskát még nem láttam :D Sajnos nem tudtunk jó bandzsítós képet készíteni róla, de talán látszik így is.

A nyuszi megint nálunk vendégeskedett, szerintem jól érezte magát, ha mást nem is, hízott rendesen :D

2014. június 12., csütörtök

Tiszavirágok

Immár harmadik éve várjuk izgatottan a kérészek varázslatos táncát. Elsőre meglepődtem: nem ilyennek képzeltem őket, hanem nagyobbnak és repülésüket is közelebb a vízhez. Másodjára jobban meg tudtuk figyelni az átöltözésüket (vedlésüket) is és akkor már mi mutattuk meg a barátoknak azt a partszakaszt, ahonnan biztosan látszanak.
Idén már rutinosan mentünk le a partra 19 óra tájban, de más szakaszra. Ez egy sokkal természetesebb rész, sok-sok fával és bokorral, így jóval több készülődő kérészt láttunk. Bámulatos, hogy mennyit "dolgoznak" az új ruháért! Mennyi minden belefér, mert bele kell férjen rövidke kirajzásukba! Várjuk a negyedik találkozást is!

Gigaszemek :)

Még vedlés előtt. Nem fulladt bele a vízbe, csak pihen :)

2014. május 19., hétfő

A pici lakás előnyei 1.

Egy egyszobás lakásban lakni két felnőtt embernek nem mindig könnyű! Főleg, ha az egyikük csak teljesen sötétben (szemkötőben igen...) tud aludni, a másik pedig éjszaka még dolgozni kénytelen. Istenem, mennyire tud nyekeregni a széke :D

De amikor vasárnap délután még hűvös van az erkélyen olvasáshoz, akkor olyan jó bekuckózni az ágyba egy könnyed regénnyel. Melletted pedig ott szuszog a kedves, időnként félbehagyod a könyvet és csak hallgatod, figyeled őt, közben arra gondolsz, mennyire jó, hogy itt vagytok egymásnak! Igen, egy pici lakásban, de mennyire szerencsések vagytok így is, mennyi, de mennyi ember örülne ennek is!

A legboldogabb néha a leghétköznapibb helyzetekben vagy! <3

Kép innen

2014. május 7., szerda

Nyuszi hopp

Négy napig nálunk vendégeskedett egy igazi törpördög :) Cuki, puha, bújós, de igazi zsákmányállat: az égvilágon mindentől összerezzen! Bár minket ismer, de a hely idegen volt neki, ezért kellően megilletődve, igazi jó kislányként viselkedett, a plédjéről nem mert lemenni. Nem rágta meg a bútorok széleit (bár egyszer-kétszer próbálkozott, de elég volt erélyesebben rászólni), a vezetéket sem (még csak nem is próbálkozott), így egész nap nyitva volt a kuckója, nem kellett állandóan a hátsójában lenni.


Kiszámítható, mint egy baba (eszik, majd..) és igazi pót mamiként én takarítottam utána, Férj csak lelkesen jött szólni, hogy khm, bogyóeső hullott... De ha így bújik, ki tudna haragudni sokáig? :)

Az imádott dobozban, első nap főleg ebben kuksolt.
 
Barátaink nászútja alatt ismét élvezzük majd egymás társaságát, várom is már, de nem kell saját nyuszi, legalábbis ebbe a lakásba nem. Csincsillát még mindig szeretnék, de azt hiszem, azt a kérdést is elnapolom egyenlőre.

2014. április 19., szombat

Az idei első eper

Elcsábultam, elbuktam, gyenge vagyok... Tudtam, hogy még nem lesz finom, láttam, hogy  a teteje még fehér, de az az illat! Megvettem, percekig szaglásztam, közben gyerekkorom kertjében éreztem magamat, majd megkóstoltam és eldöntöttem, hogy akkor készítsünk fondüt :D Olvasztott étcsokival még ez az első, vízízű eper is finom lett!

Azóta már vettem a piacon magyar epret, aminek nemcsak az illata, hanem az íze is jó! De ez egy másik bejegyzés története lesz!

2014. április 2., szerda

Az első harmincas

Mármint az első 30 km-es teljesítménytúrám! Hát, túléltem, bár itt-ott rezgett a léc, hogy a másnapi kacsamódon ringó járásomról már ne is beszéljek :))
A lényeg számokban: 30 km (igen, nem győzöm hangsúlyozni :D), 1400 méter szintkülönbség (a Börzsönyben, szóval volt egy pár hegymenet), 7 óra 10 perc! Lehet, hogy ez nem túl jó idő túrázókörökben, de én rettentően büszke vagyok magamra magunkra!

Az idő csodás volt, nem győztük cipelni az esőkabátokat, dzsekiket, pulcsikat, még az arcom is megkapta egy picit a napocska. Az erdő élettel teli: virágok, madarak, lepkék, gyönyörű bogarak - tényleg szépek voltak, türkizkékek. A Dunakanyar kellemes háttérül szolgált, Visegrád és környéke igazi ékszerdoboz!

Jó volt a természetben lenni, de a teljesítménytúrák létével még mindig hadilábon állok: a tempó, a rohanás, a teljesítménykényszer az elején nagyon feszélyezett! Nincs idő megállni csak úgy bámészkodni, fényképezni, pihenni, mert szorít az idő, már a következő ellenőrzőpontnál kéne lenni! Ráadásul rettentően dühít, ha tömegesen leelőznek, mert bénának és lassúnak érzem magam ettől. Másrészt viszont jó, mert enélkül 15, maximum 20 km után én tuti feladom, de legalábbis hisztizek. Így láttam, hogy mire vagyok képes, ösztönzött, ami szuper!

Tehát nem egy mindent elsöprő szerelem a miénk, de kitartunk még egymás mellett egy jó darabig. Fotók persze így is készültek, sokszor menet közben, mi lett volna, ha több idő jut rá?! :)

 Zebegény és a vén Duna az első domb tetejéről, reggeli napfényben.


 A tavaszi virágok itt is meseszépek.


 Újra és újra előbukkant a kanyargós folyó.


 Ilyen virágszőnyeg borította a talajt sok-sok kilométeren át: fehér, rózsaszín, lila. Sajnos nem ismerem a nevét, amint hazaértünk, kerestünk is vadvirág határozót a neten, azóta pedig a Fb az üzenőfalon ajánlgat ilyen könyveket :O Félelmetes ez a követés!


 Ez az egy kép készült, amelyen látszik a meredekség. Nagyon-nagyon sokat kellett felfelé mászni és én örültem, hogy lihegni tudok, fényképezni nem volt erőm :D


 A magaslesek számából ítélve igen gazdag a környék vadban. Ez volt a legközelebb az úthoz.


 Sok vizsla is elkísérte a gazdikat, de lelkesen kocogott egy tacsi és egy puli is :)
Látszik a képen a piros-fehér útvonaljelző szalag is, nem lehetett volna eltévedni.


 Réges-régi esőház. Sok az elhagyott nyaraló is.


 Látkép valahol a 20. km környékén.


 Horgásztó.


 Az út túloldalán lovak és egy meglehetősen életunt boci figyelte a sok hülyét, aki eszét vesztve rohant.


Visegrádból most csak ennyit láttunk, ezt is a vonat ablakából.

2014. március 23., vasárnap

Márciusi jóságok

A világ mostanában olyan kerek, annyi jó dolog történik! Nem szeretnék ezek mellett szó nélkül elmenni, úgyhogy képpel vagy anélkül, de következzenek a szívmelengető, mulatságos, szép pillanatok, amelyek okot adnak a mosolyra.

Az egyik legfontosabbról nincsen kép, de: esküvői tanú leszek!Teljesen be vagyok sózva, ruhát keresek és sminkinspiráció után kutatok a neten, mert hát mi is lenne ennél fontosabb?! :) Meg lánybúcsút szervezek, beszéden gondolkozom (megírni oké, de előadni 150+ vendég előtt...), templomba megyek és persze nagyon örülök! <3

Valamint végre-végre elindítottam a filozófiai teaházat a suliban! Nem tudom, miért vártam ennyit, hiszen nagyon jól sikerült! Sokat nevettünk, elmélkedtünk, macimézes teát ittunk, és töprengtünk a szabad akarat megfejthetetlen kérdésén! Folytatás pedig biztosan lesz!

Emellett pedig:
 A túl kíváncsi cica :) Hamarosan lesznek kiscicái is, ha minden igaz!


 Igazi meglepetés volt ez a virág, mert a feje lefelé csüng, el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet, míg le nem fényképeztem alulról. Szerintem gyönyörű!


 A március virágokban igen gazdag: nőnapi tulipán jó fej kollégától!


 Sk tavaszi ajtódísz. A fészek összerakása/fonása közben többször majdnem elhajítottam az egészet, de végül én győztem :D






 Ha tavasz, akkor virág minden mennyiségben! A gyümölcsfák virágai meseszépek szerintem! Ennél a látványnál talán csak az kellemesebb, ha egy langyos tavaszi estén megcsap a virágzó fák illata is!


 Még mindig virág: csak úgy, nekem, a ház mellől, mire felébredtem <3
(Éppen ilyen színű körömlakkom van)


 Készítettünk egy szélforgót az erkélyre, nekem nagyon tetszik!


 Gyűlik, telik az Agatha Christie polc is :)
De van még bőven hely a továbbiaknak is...


Ilyen cuki iratkapcsokat kaptam a dolgozatokhoz. Roppant inspirálóak: alig várom, hogy egy-egy osztálynyi adagot összefoghassak velük :)

És még nincs is vége a hónapnak: ha minden jól megy lesz még benne túra (majdnem maratoni távval), erkélyrendezés, könyvelhagyás, e-bay, vonatozás, legalább egy teljes fekvőtámasz... :)