Mármint az első 30 km-es teljesítménytúrám! Hát, túléltem, bár itt-ott rezgett a léc, hogy a másnapi kacsamódon ringó járásomról már ne is beszéljek :))
A lényeg számokban: 30 km (igen, nem győzöm hangsúlyozni :D), 1400 méter szintkülönbség (a Börzsönyben, szóval volt egy pár hegymenet), 7 óra 10 perc! Lehet, hogy ez nem túl jó idő túrázókörökben, de én rettentően büszke vagyok magamra magunkra!
Az idő csodás volt, nem győztük cipelni az esőkabátokat, dzsekiket, pulcsikat, még az arcom is megkapta egy picit a napocska. Az erdő élettel teli: virágok, madarak, lepkék, gyönyörű bogarak - tényleg szépek voltak, türkizkékek. A Dunakanyar kellemes háttérül szolgált, Visegrád és környéke igazi ékszerdoboz!
Jó volt a természetben lenni, de a teljesítménytúrák létével még mindig hadilábon állok: a tempó, a rohanás, a teljesítménykényszer az elején nagyon feszélyezett! Nincs idő megállni csak úgy bámészkodni, fényképezni, pihenni, mert szorít az idő, már a következő ellenőrzőpontnál kéne lenni! Ráadásul rettentően dühít, ha tömegesen leelőznek, mert bénának és lassúnak érzem magam ettől. Másrészt viszont jó, mert enélkül 15, maximum 20 km után én tuti feladom, de legalábbis hisztizek. Így láttam, hogy mire vagyok képes, ösztönzött, ami szuper!
Tehát nem egy mindent elsöprő szerelem a miénk, de kitartunk még egymás mellett egy jó darabig. Fotók persze így is készültek, sokszor menet közben, mi lett volna, ha több idő jut rá?! :)
Zebegény és a vén Duna az első domb tetejéről, reggeli napfényben.
A tavaszi virágok itt is meseszépek.
Újra és újra előbukkant a kanyargós folyó.
Ilyen virágszőnyeg borította a talajt sok-sok kilométeren át: fehér, rózsaszín, lila. Sajnos nem ismerem a nevét, amint hazaértünk, kerestünk is vadvirág határozót a neten, azóta pedig a Fb az üzenőfalon ajánlgat ilyen könyveket :O Félelmetes ez a követés!
Ez az egy kép készült, amelyen látszik a meredekség. Nagyon-nagyon sokat kellett felfelé mászni és én örültem, hogy lihegni tudok, fényképezni nem volt erőm :D
A magaslesek számából ítélve igen gazdag a környék vadban. Ez volt a legközelebb az úthoz.
Sok vizsla is elkísérte a gazdikat, de lelkesen kocogott egy tacsi és egy puli is :)
Látszik a képen a piros-fehér útvonaljelző szalag is, nem lehetett volna eltévedni.
Réges-régi esőház. Sok az elhagyott nyaraló is.
Látkép valahol a 20. km környékén.
Horgásztó.
Az út túloldalán lovak és egy meglehetősen életunt boci figyelte a sok hülyét, aki eszét vesztve rohant.
Visegrádból most csak ennyit láttunk, ezt is a vonat ablakából.
