Meglehetősen intenzíven pörög most velem, velünk a sors kereke, úgyhogy erről is mesélek egy picit. Lelkileg, szellemileg és testileg is nehéz időszakon mentem át, mondjuk a fizikaiból még vissza van egy kicsi. Elfáradtam év végére, jó lesz feltöltődni, pihenni - különösen nagyon jó tanárnak lenni a két hetes téli szünet alatt :)
Egy nagyon fárasztó napon a szauna és a pezsgőfürdő képe jelent meg előttem és vitt tovább, úgyhogy erre feltétlenül sort kerítünk a napokban. Ezen kívül igazi lustálkodós napokra vágyom: filmezni, olvasni (botrány, hogy erre sem jutott annyi idő mostanában:) ), sétálni, téli meteorrajokat figyelni...
Nagyon megviselt Papám balesete az elmúlt hetekben! Már 86 éves, elütötte egy autó. Szerencsére a körülményekhez képest jól van, "csak" a kulcscsontja tört el, ami sajnos nem gipszelhető, így emiatt is lassan és fájdalmasan gyógyul. Elég rossz beteg egyébként, mint egy gyerek, körül kell ugrálni... Amiért igazán megviselt az amiatt történt, hogy éppen őket látogattam meg, elém jött volna ki az állomásra, mikor megtörtént a baleset (ő szabályosan közlekedett, az autós volt a hibás, amit egyébként azonnal el is ismert, őt és a párját is nagyon megviselte ez az egész). Nem okolom magamat, de túl kellett azon tennem magamat, hogy ha nem megyek, akkor nem történik ez meg. Vagy legalábbis nem ott és nem így.
Amint leszálltam a vonatról és nem láttam, éreztem, hogy baj van! Majd láttam a mentőt és én, aki soha nem megyek bámészkodni, odarohantam, észrevettem a biciklijét... Szörnyű volt, de nem pánikoltam, beszélnem kellett a mentősökkel, a rendőrökkel, Mamámat hazavinni (neki szóltak időközben és odajött), majd bemenni a kórházba, orvosokkal beszélni, stb. Nekem lennem anyumnak lenni, ahogy Férj mondta, hiszen senki másra nem számíthattak!
Emellett novemberben le kellett adni a szakdolgozatomat, ami már a harmadik, így azért van némi rutinom, de akkor is megterhelő volt szellemileg ez a feladat a tanítás mellett. A témámat nagyon élveztem, használom is ezt a módszert (egyszer majd írok erről is), tehát megírni gyorsan lehetett, inkább a lustaságomat kellett legyőznöm! Szerencsére sikerült :)
Mindezek mellett, csak hogy véletlenül se unatkozzunk, költözünk is! (Erről is írok majd!) Vagyis selejtezünk, pakolunk, kacatokat dobunk ki, könyveket kupacolunk és kötözünk és cipelünk (ilyenkor, de csakis ilyenkor azért halkan, nehogy Férj meghallja, megkérdezem magamtól, hogy minek nekem ennyi könyv... :D), ruhákat zsákolunk, függönyt veszünk (hogy ez mekkora meló és milyen utálatos kiszámolni, hogy mennyi kell belőle), könyvespolcokat tervezünk (tudtam, hogy nem lesz elég, de sajnos kicsi a lakás), kanapét választunk, étkezőasztalt cipelünk, szekrénysort rakunk össze (na jó, én csak a kaját vittem a fiúknak) és még ezer dolgot!
Mondja valaki ezek után, hogy unalmas az élet! Ráadásul mindezek mellett jutott idő bulizásra - beöltözős, Halloween-esre és kiöltözős, díjátadósra, , babázásra, önkénteskedésre, szakmai konferenciára, családlátogatásra, cicasimogatásra, filozófiai teaház kitörpölésére, és, hogy megnyugtassak minden kedves ide látogatót, olvasásra is :)
