Hol vagy önbizalom?

 Általában együtt járunk, ő és én, de időnként eltűnik! Leások lelkem legmélyebb bugyraiba is utána, de semmi... Most megint ezt az időszakomat élem, talán jó lesz, ha kiírom magamból!

A problémám egészen banálisnak tűnik, de nekem ez most kicsit világvége! Örök női problémám van: mivel pasi fronton minden a legnagyobb rendben, mi más is lehetne, mint a testsúly! Sosem voltam kövér, de volt rajtam azért plusz kg. 2010 decemberében értem el arra a pontra, ahol komolyan megdöbbentem és ahonnan már csak lefelé akartam menni! Reálisan 5 kg-ot szerettem volna fogyni, de volt egy titkos álomsúlyom is! A lényeg, hogy életmódot váltottunk és én nemcsak az álomsúlyt értem el, de még alá is ment ennek a mérleg! Nagyon gyorsan fogytam 10 kg-ot, ráadásul pajzsmirigy-alulműködésem is van, ami nem könnyíti meg a dolgot!

Tökéletesen elégedett voltam ezzel, nem akartam tovább fogyni, bezsebeltem a bókokat ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt! A mai napig furcsa, ha valaki azt mondja rám, hogy vékony vagyok! Ki, én?! Pedig a tények makacs dolgok: vékonyabb vagyok, mint 18 éves koromban! A régi ruháim lógnak rajtam, minimum 2 számmal kisebb kell mindenből!

És most észrevettem, hogy híztam! Megőrülök ettől, mert mikor lettem én ilyen?! Miért érdekel ennyire ez?! Miért csinálok ekkora ügyet abból, hogy 1-1,5 kg-val több vagyok most?! Miért érzem ezt ekkora tragédiának?! Normális?! Tudom, hogy nem az!

A centik változatlanok vagy csak én mérek rosszul, a ruhák ugyanúgy állnak rajtam! És mégis elhagyott az önbizalmam! :(

Végigolvasva, én is látom, hogy nevetséges vagyok és rettentően felfújom ezt az egészet! 1 kg-ot simán le lehet adni bármikor és amúgy sem szabadna, hogy ennyire számítson! De most ilyen hangulatom van! Remélem holnapra kialszom! :)

Tavaszi zsongás

Visszavonhatatlanul elkapott a tavaszi zsongás :)

Semmi bajom sem volt a téllel, kimondottan örültem neki, hogy azért megmutatta magát! De amikor először van egy-két napnál hosszabban napsütés és tizen pár fok, akkor onnantól semmi másra sem vágyom, mint a tavaszra! Madárcsicsergés, hosszabbodó nappalok, simogató napsütés, balerinacipő, még több színes harisnya és szoknya (bár én mínusz 10 fok alatt is simán szoknyázok dupla harisnyával :D) és színek, éledező természet.. Áh, imádom ezt is!

Szóval már érzem a tavaszt a levegőben, már megkaptam az ilyenkor járó kankalinokat is, már sütkéreztem picit és elő is bújt néhány szeplőm :P És nagytakarításba is kezdtünk: ablakot pucoltunk, függönyt mostunk, selejteztünk... Büszke vagyok magunkra, jó érzés a tiszta lakásba belépni, olyan tisztaság illat van most nálunk - néha azért előfordul :D

Éljen a tavasz! ♥

Nosztalgiázós sorozatok

Nemrég felfedeztem, hogy most adják a TV-ben azokat a sorozatokat, amiket tizenéves koromban néztünk a tesómmal! A második csók és A kalandos nyár néhány epizódját megnéztem újra - emlékszik még valaki ezekre rajtam kívül :), de nagyon furcsa érzésem lett utána!

Egyrészt jó volt viszontlátni, mert annak idején szerettük, kellemes emlékeket idézett fel, imádok nosztalgázni! De már nem tetszett egyik sem, rettentően bugyutának találtam és el is szomorodtam emiatt.. Gondolkoztam azon, hogy mi lehetett a baj, de rájöttem, hogy ez tök normális így! Amikor kamaszként néztem ezeket a sorozatokat, még csak álmodoztam arról, hogy egyetemre megyek, hogy elköltözök otthonról, hogy szórakozni megyek, ha kedvem van hozzá, hogy csinos nő lesz belőlem, hogy találok egy fiút, aki nagyon fog szeretni... És nekem ez mind megadott, minden kívánságom teljesült! :)

Egyetemre mentem egy nagyvárosba, elköltöztem otthonról - először nagyon furcsa volt, hiányzott a család, de jó volt függetlenné válni, a saját hibáimból tanulni, a magam harcait megvívni úgy, hogy tudtam, a távolból is vigyáznak rám! Sokat, időnként túlságosan is sokat jártam szórakozni, de szerettem nagyon! Felnőttem, megváltoztam, úgy gondolom, hogy megtaláltam a stílusomat, elégedett vagyok magammal, és ha más szerint talán nem is, férj szerint én vagyok a legszebb a világon! És igen, megtaláltam A Fiút, aki nagyon szeret, aki az én másik felem, a párom egy életen át!

Olyan életem van, amilyet elképzeltem magamnak kislányként! Hihetetlenül hálás vagyok érte♥♥♥

Új álmaim, új céljaim vannak és ezekhez már másik sorozatok tartoznak :) Ezek a sorozatok pedig a múltam részei és ez így van jól! Nem jelentenek már semmit az emlékeken kívül, nem inspirálnak már semmire...

Mai stílus

Kis fekete ruha, gyöngy és sötétlila harisnya, hogy ne legyek olyan egyszínű! Klasszikusan elegáns stílus: nagyon régen volt már lehetőségem rá, hogy ilyen alkalmian öltözzek, úgyhogy most be vagyok zsongva :D Szalagavatóra megyek :)

A világ legjobb csokitortája

És legbénább fotója az utolsó, már megkezdett szeletről :D

Gyerekként sok szülinapi zsúron voltam, ahol szinte kivétel nélkül csokitortát kért az ünnepelt. És én ki nem állhattam ezeket a vajas-krémes-töltött, rettenet édes csokitortákat. De azóta már ettem igazán jókat és az igazit is megtaláltam! Dobogós a Sacher torta és a győztes egy rettentően egyszerű, de annál finomabb Nigella-féle süti - mi más?! :D

Beírtam már a receptet egyszer: nagyon kevés hozzávaló kell hozzá, rémesen egyszerű az elkészítése is és sütés közben olyan, de olyan csokoládé illatot áraszt magából, hogy az maga a mennyország :)

Mindig nagy sikere van, bár a kinézete meglehetősen szerény, ez semmit sem von az értékéből! Legutóbb a barátok is szétkapták, azért ez a béna fotó! Bátran merem ajánlani!

Valentinunk

Annyira mi sem rajongunk ezért az ünnepért, de azért sikítófrászt sem kapunk tőle :) Nem szeretem a trendi ünnepeket sem, de azt sem, ha divatból fújjolunk valamire, aminek azért megvan a maga hagyománya! Ezért úgy tartjuk a szeretet/szerelem ünnepét, ahogy nekünk tetszik! Nincs rá kialakult szokásunk, minden évben más, ami éppen illik a hangulatunkhoz.

Nem veszünk szivecskés mütyürkéket, de minden évben kedveskedünk egymásnak valami aprósággal! Egyszer kaptam egy mini cserepes növényt, még mindig megvan és egyfolytában virágzik :) Ha ránézek mindig Ő jut róla eszembe!

Én szeretek gyönyörű, szerelmes idézeteket elrejteni Neki az ételes dobozában és itt-ott, ennek nagyon szokott örülni!

Idén csak arra vágytunk, hogy együtt legyünk: semmi étterem, semmi mozi, semmi tömeg. Ő hozott két szelet Erzsébet királyné tortát (gluténmentes, mogyorós-kávés, isteni), amit imádunk, ez volt az esküvői tortánk is. Nagyon finom, bár alig bírtuk legyűrni :D Bekuckóztunk és megnéztük A szív hídjait - a könyvet imádom, már ábrándoztam róla korábban is itt. Szóval ilyen volt a mi kuckós, összebújós, romantikus Valentin napunk - egyszerűen tökéletes!

Kárókatonák a Tiszán

Vasárnapra egészen befagyott a Tisza, de azért a híd környékén voltak jégmentes foltok. Itt gyűltek össze a kacsák és a kárókatonák.

Bevallom nem magamtól vagyok ilyen okos :D Bár miután hazaértünk, felcsaptam a madaras könyvemet, ami nagyon hasznos és rájuk gondoltam, de aztán az újság erősítette meg, hogy tényleg kormoránokat avagy kárókatonákat láttunk :)

Azóta nem jártam arra, nem tudom, hogy itt vannak-e még! Mindenesetre aranyosak voltak, örülök, hogy a kacsákon kívül más madarakat is láthattunk!

Kaptam... :)

Ez a hatalmas mennyiségű, puha, érintetlen hó (ugye mennyire jó dolog a szűz hóba belegázolni? :)) megihlette Férjet! Olyan lelkesen gázolt a hóban, imádtam! Azt mondta, hogy a szív túl elcsépelt lett volna, ez személyesebb...

Remélem még jó pár napig meg tudom csodálni, holnap is arra sétálok majd! :)

Búcsú a szülői otthontól

Lehet, hogy nagyon érzelgős vagyok, de rossz volt elbúcsúzni attól a lakástól és attól a várostól, ahol felnőttem! A szüleim úgy döntöttek, hogy nem várnak a nyugdíjig, hanem most belevágnak és megvalósítják a régóta dédelgetett álmukat: elköltöznek a Balaton mellé! Persze örülök az örömüknek és nagyon jó lesz meglátogatni őket, hiszen imádom a Balatont, de nekem az már nem lesz az "otthonom". Oké, férjnél vagyok, évek óta ide, hozzá járok haza, de azért ott volt a gyerekkori otthon, a hozzá kötődő millió emlékkel...

A múlt héten síszünet volt a suliban, így kihasználtam a szabadidőt és utoljára hazamentem! Bejártuk a kutyával a megszokott útvonalakat és összepakoltam a még ott lévő holmijaimat. Gyűjtögető típus vagyok, nagyon nehezen dobok ki bármit is, de most muszáj volt szelektálni. Sikerült két doboznyi emléket összehordanom, ezek majd lekerülnek hozzám. A gyerekkönyveket és a rengeteg plüss állatot nem akartam már elhozni, de kidobni sem, így azok költöznek a Balaton partra, jók lesznek az unokáknak :) A tesómmal imádtuk ezeket az állatokat, elneveztük őket, fantasztikus történeteket szőttünk köréjük: egy egész várost alkottak, ahol volt királyi család sznob perzsamacska mamával és az elkényeztetett cicus hercegnővel, a mogorva mosómedvehölgy rendőr, az örök barát süni és kutyus, a csókos szájú veréb, a kikapós dalmata, az eminens elefántlány, a kancsal méhecske.... és még sok más :D

A legkedvesebbek: Tódort a majmot talán két éves koromban kaptam; a süni az én legnagyobb kedvencem volt, egyszer még az orra is leszakadt, de sikerült megplasztikázni :D Az ő barátnője volt a fóka; a kutyust tőlem kapta a tesóm, kedvenccé vált azonnal; barátnője az elefánt; a hercegnő cicus és a legjobb barátnője a mogorva mosómedve; a csókos szájú veréb :D

Ezt a szocimacit az első szülinapomra kaptam; Bözsi a rongybaba pedig a legelső babám volt :)

Jó nagy zsákot töltöttek meg a plüssök, ebből már biztosan nem lesz hiány! :) Pénteken aztán Ő is lejött, sétáltunk egy nagyot a kutyussal a hóesésben és utoljára aludtam otthon! De szomorkodásra nem jutott idő, mert fél 3-kor ébresztő volt: indulni kellett a diplomaosztóra :)