Süss fel Nap...

 Ezt a ködös-párás-nyúlós, napsütés nélküli időt nagyon nem szeretem :( Ezért tegnap örültem, mint majom a farkának, hiszen ragyogott a Nap! Ki is használtam: sétáltam és fényképeztem alkonyatkor. Csak az a szörnyű, hogy fél 4-kor már megy le a Nap! Na de ez van, ezt kell szeretni! Vagy  legalább meg kell próbálni :))

Pilátus

 (kép innen)

Szégyen, nem szégyen, eddig nem olvastam túl sokat Szabó Magdától! Az Abigélt persze igen és tudtam, hogy zseniális író, de úgy éreztem, hogy az ő munkásságához még érnem kell! A múlt héten újra szeretett antikváriumomban jártam és a kezembe akadt a Pilátus című könyve. Semmit sem tudtam róla, de valahogy kíváncsi lettem rá és megvettem. Nagyon jól tettem, igazi Élmény ez a könyv: fejbevágós, gondolkodós, könnyezős, újraolvasós!

A történet elején egy idős asszony 49 év boldog házasság után elveszíti rákos beteg férjét. Lánya, Iza, aki egyébként orvos, elintézi a temetést, eladja a szeretett szülői házat és felköltözteti magához idős anyját. Képtelenek azonban együtt élni, a mások által irigyelt idilli családi élet csak látszat és könyörtelenül haladnak az elkerülhetetlen tragédia felé!

A regény olvasása közben kavarogtak bennem az érzelmek! Nagyon megható az idős asszony gyásza, elesettsége, ragaszkodása a szeretett tárgyaihoz! Rettentő lehet 49 év után elbúcsúzni a szeretett társunktól és egyúttal elengedni a közös életet! Törött porcelánfigurák, rongyos szőnyegek, kopott bútorok, virágok a kertben és egy dédelgetett öreg nyuszi - a lánynak ezek csak értéktelen kacatok, kidobandó semmiségek, amik helyett a legújabb és legkényelmesebb tárgyakat teszi az anyja elé és nem érti, hogy ez így nem jó! Iza, a Pilátus, a saját értékrendszere alapján mindent megtesz a szüleiért, elhalmozza őket pénzzel, gondoskodik róluk és innentől mossa kezeit, de úgy érzem, hogy ő okozza minden szenvedésüket is! Apját nem engedi emlékezni a gyerekkorára, a szülőfalujára, nem mondja el neki, hogy menthetetlen rákos, ezzel esélyt sem ad neki, hogy felkészülhessen az elmúlásra, hogy elbúcsúzhasson, hogy úgy élje az utolsó napjait, ahogyan szeretné! Anyja helyett dönt minden kérdésben: bedugja egy gyógyszállóba és ő rendezi el a hagyatékot! Határoz arról, hogy milyen ruha és személyes tárgy kerüljön fel Pestre! Eszébe sem jut, hogy a növények vagy a nyúl milyen fontos lenne az anyjának! Nem hagyja, hogy segítsen: az idős asszony kísérletei, hogy hasznosnak érezze magát (bevásárlás, kávéfőzés, sütemény sütés) rendre kudarcba fulladnak! Napról napra tudatosul benne, hogy haszontalan, senkinek sincsen már rá szüksége. Nem pusztán generációk közötti szakadékról van szó és tragikus félreértésekről, egymás melletti elbeszélésekről és szeretethiányról (ezek is fontosak persze), hiszen Izát elhagyja a férje és az új társa is! Pedig nagyon szerették, de felismerték, hogy Iza mérgező, maga a gonosz, aki mellett nemhogy a boldogságra nincs esélye az embernek, de magára az életre sem!

A legtragikusabb, hogy Iza elvileg szereti a szüleit! De nem minden szeretet jó szeretet, álcája alatt lehet a legjobban bántani a másikat! Apja és anyja imádták Izát, ezért nem is tudtak megmenekülni gyilkos hatása alól! Persze ők is hibásak, az embernek kedve lenne az arcukba üvölteni, hogy szólalj már meg, állj már ki magadért, mondd már el, hogy mennyire fáj! De nem teszik meg!És ettől lesz ez a könyv keserű és ettől fáj, nagyon fáj!

Nagyi-féle mákos holdak

Nagyon szeretjük a mákos sütiket! Nekem a dió mellett a mák a legnagyobb favorit! Ez egy nagyon egyszerű recept, mamámtól tanultam! Akkor a legjobb, ha egyik kezünkben diós hókifli, a másikban pedig ez van :D

Reformosított változatot még nem csináltam, de hamarosan sorra fog kerülni az is! Karácsony illata van a készülő sütinek, úgyhogy mostanában különösen érdemes kipróbálni! :)

- 30 deka (rétes)liszt

- 20 deka porcukor

- 15 deka darált mák

- 25 deka hideg vaj

- 1 tojás

- ízlés szerinti fahéj

- fél cs. sütőpor

- ízlés szerint citrom reszelt héja és kevés leve

1) A lisztet összekeverjük a cukorral, a fahéjjal, a citrom héjával, a sütőporral és a mákkal.

2) Lereszeljük a vajat, majd ezt és a tojást és, ha rakunk bele, akkor a citrom levét is a lisztes keverékhez adjuk. Összegyúrjuk, ujjnyi vastagságúra nyújtjuk.

3) Félholdakat formázunk belőle

4) Kivajazott tepsibe pakoljuk, előmelegített sütőben, 200 fokon megsütjük (kb. 20 perc).

Adventi koszorúnk

Minden évben én szoktam készíteni az adventi koszorúnkat és igyekszem mindig valami mást kitalálni! Csináltam már többször hagyományosabb, koszorúalapra ültetett gyertyás verziót, de a különlegesebb megoldások tetszenek igazán! Idén a gyűrűpárnát szerettem volna felhasználni, így sikerült! :)

Nem volt bonyolult elkészíteni és sokban sem került, minden újrahasznosított rajta! A mohás alapról leszedtem/levágtam a maradék száraz ragasztót és amennyire csak bírtam, kinyomkodtam egyenesre, hogy a mécsesek megálljanak rajta szépen! A négy mécsest tortacsipkével dekoráltam, majd felragasztottam az alapra! A jobb oldaliak nincsenek egy vonalban, de így lett igazán az enyém :D A csipkeszalag még gyűrűpárna korából maradt rajta, a mosolygós angyal meg egyszerűen kell rá! A bogyókat találtam a kincses dobozban, szerintem feldobja! Eredetileg pici ezüst vagy arany gömböket gondoltam rá, de nem fértek volna rá! Hát ennyi! :)

Lélekmelengetők trutyi időben

A tegnapi nem túl vidám téma után, visszatérek az apró, mindennapi örömökhöz! Ezt a mostani, klasszikus novemberi, ködös, napsütés nélküli időt nagyon nem szeretem! Kinézek az ablakon és látom, hogy már a színes levelek is kezdenek eltűnni a fákról-bokrokról! Ilyenkor hasznos összeszedni az apró örömöket, hogy újra tudjunk mosolyogni, akármilyen trutyi is az idő odakint! :)

♥ Férj két karácsonyfadísszel jött haza a boltból: egy muffin és egy cukorpálcika nézett rá annyira esdeklően, hogy nem volt szíve otthagyni őket :D

♥ Vidám szülinapi házibuli a barátokkal

♥ Az utolsó őszi virágok a piacon és itthon a vázában

♥ Fincsi szombati ebéd: igaz, a zablisztből készült tortillat nem lehetett összetekerni, így a tetejére kellett pakolni a zöldségeket és a husit, de így is nagyon jó lett

♥ Telihold és mellette Jupiter - ennyi még egy nagyvárosban is látszik az égboltból

♥ Kötött pulcsikat előszedni, próbálgatni, rég elfeledett daraboknak megörülni

♥ Férjnek segíteni a szakdolgozatot begépelni, hogy ennyivel is könnyebb legyen neki

♥ Konteókon együtt gondolkozni - érezni, hogy működésbe lépnek az agysejtjeim :D

♥ Tervezni, új lehetőségeket keresni és tudni, hogy Ő melletted áll

♥ Deres fák, bokrok látványa

♥ Hosszú séta a csípős levegőn, majd aranyló, melengető húsleves libából

♥ Előkeresni a kesztyűket 

♥ Nagyon-nagyon büszkének lenni Rá ♥

♥ Rendesen adagolható, nem ömlő kézkrém

♥ Fák, melyek fele még zöld, másik fele meg már sárga

♥ Házi pizza legsajtosabb része

♥ Esküvői fotókat mutatni ismerősöknek

♥ Bókok, hogy milyen csinos vagy

♥ Épülnek az adventi vásárok és áll a város karácsonyfája

Légvédelmi szirénák kapcsán..

A katasztrófavédelmi gyakorlat kapcsán bekapcsolták 6 másodpercre az ország légvédelmi szirénáit ma este. Nekem ettől a hírtől újra előtört a legmélyebb és legrégibb félelmem: rettegek a háborútól! Persze ezt nem úgy értem, hogy minden nap ezzel kelek és ezzel is fekszek, hogy túlélő stratégiákon agyalok vagy egyéb fóbiáim alakulnának ki! Egyszerűen csak a lényem legmélyén van ez a félelem! Pedig soha nem éltem át ilyesmit, a közelében sem jártam háborúnak! Nem tudom, hogyan alakult ez ki nálam, valami ösztön lehet (vagy előző élet, bár ebben meg nem hiszek). Csak rengeteget olvastam a témáról, ami nem volt nehéz, hiszen történelem szakra jártam az egyetemen :) Egyszerre félek attól, hogy át kell élnem, de ugyanakkor nagyon érdekel a téma, a szakkönyveken kívül sok-sok háborúban játszódó regényt is olvastam már! 

A történelemben mindig is voltak háborúk, a módszerek és a fegyverek pedig folyamatosan változnak! Akár ókori harci szekerekkel vívták, akár íjakkal, láncos buzogánnyal vagy puskával és ágyúval, egyikbe se szeretnék belecsöppenni! De, nem is ezektől a fegyverektől félek igazán vagy attól, amivé válnak az emberek egy háborúban (egyébként ettől tartanék a legjobban egy konkrét háborús szituációban, de ez már egy másik bejegyzés témája lenne), hanem a bombázástól! Igazából ettől rettegek szó szerint! Ha meghallom egy filmben a légvédelmi sziréna hangját, teljesen kész leszek tőle! Visszatérő álmom, hogy háborúban vagyok, látom az égen a bombázó repülőket, látom, ahogy zuhannak a bombák... Szörnyű!!!

Össze-vissza csapongtam, nem is lett egy vidám bejegyzés, de jól esett kiírni magamból! És hálás vagyok, nagyon-nagyon hálás, hogy nekem ezeket a borzalmakat nem kellett átélnem és nagyon-nagyon remélem, hogy nem is kell soha-soha-soha!!!

Lányregény a 30-as évekből

(Kép innen)

Véletlenül bukkantam rá erre a kis könyvre egy antikváriumban és kíváncsi lettem rá! Hazavittem, szinte egy szuszra elolvastam és nem csalódtam egyáltalán! Jókor találkoztam vele azt hiszem!

A történet egyáltalán nem bonyolult, kellemes kikapcsolódást nyújt, de nem olyan agyzsibbasztó módon, mint sok más ún. női könyv! A 30-as évek tipikus, elszegényedett, de a látszatra mindenáron adó kispolgári világában él Manci, a húszéves bohó lány, aki érettségi után nem tanult tovább, de állása sincs! A VII. kerület kis primadonnája ő, legalábbis szeretné azt hinni, hogy az, nyafka, műveletlen és nagyon szerelmes! De a vőlegénye galád módon megcsalja és feleségül vesz egy másik lányt, aki lehet, hogy nem szebb mint ő, de lehet vele beszélgetni... És ezzel kezdődik Manci nagy változása: gyors-és gépírónak tanul, állást kap egy banknál, nyelveket tanul, olcsó szerelmes füzetek helyett filozófiai műveket olvas...

Előre sejthető volt, hogy öröm és boldogság lesz a végén, hogy Manci nem bukik el és megtalálja az igaz szerelmet! A korabeli kritika szerint: "vannak jó írók, rossz írók és vannak ügyes írók. Bródy Lili bemutatkozó regényével még nem lépett az ügyes írók sorába." (Nyugat/1932/5, Török Sophie kritikája) De engem mindez cseppet sem zavart olvasás közben! Kimondottan jól szórakoztam Manci kalandjain és örültem, hogy volt bátorsága lerázni magáról az önsajnálatot és továbblépni! Talán ezért is tetszett annyira ez a kis könyv, mert én is olyan élethelyzetben vagyok, amikor el kell engednem valamit, amit nagyon szerettem volna (végleg nem mondok le róla azért!) és új dologba kezdek hamarosan! Bátorságot adott nekem a csélcsap Manci és a hitet, hogy nekem is sikerülni fog! :)

Téli ajtódísz

Az év egy részében van a bejárati ajtón valamilyen dísz, amit legtöbbször én készítek! Mivel lassan itt a tél, összedobtam egy elég minimál dizájnos kopogtatót! Nekem tetszik! :)

Az esküvőről nagyon sok dekorációs anyag/kellék maradt meg, így feltúrtam a kincses dobozokat és azokból alkottam, nem vettem hozzá semmit! A borostyánlevelek nagyon jó minőségűek, nem ordít róluk messziről, hogy műk, tuti sokszor fogom még téli díszekhez felhasználni őket! A narancs bogyók jó régiek már, sokszor újrahasznosítom őket! Félig látszik a képen egy szívecske is, azt az esküvő előtti napokban csináltuk, amikor kellett egy jó 15-20 perc nyugalom, amikor kisimultak az idegeink már attól, hogy óvodások módjára szíveket színeztünk ki :D A tesói a csilláron lógnak, nagyon szépek, mikor átsüt rajtuk a napfény!

Tervezett karácsonyi menü

Hm, már ilyenem is van! Mi lenne, ha karácsonyi lázban is lennék... :D

Édes kettesben a 24-ét töltjük, 25-én férj szüleinél vagyunk, aznap este vagy másnap reggel meg utazunk az én családomhoz! Így nekem csak egy napra kell főznöm. Igyekszem egyszerűen elkészíthető, nem túl nehéz ételeket készíteni. Nagyon szeretjük a halat, és mivel mindkettőnk családjánál kimerül ez a téma a halászlében, esetleg a rántott pontyban, így mi 24-én halat eszünk egy kicsit izgalmasabb variációban, mint a hétköznapokon. 

Azért is gondoltam már ki az ételeket, hogy előre tudjak vásárolni! Azért a változás jogát fenntartom, főleg a desszerteknél :)

Reggeli: kell az energia a díszítéshez alapon: muffinsütőben sült bacon-tojás-sajt-gomba, zöldségekkel. Ez már hagyomány nálunk, nagyon finom és ízlés szerint turbózható mással is.

Ebéd: Nigella-féle üvegtésztás ráksaláta (gombával, zöldségekkel, csírákkal). Ezt még tuti letesztelem karácsony előtt!

Vacsora: mandulás-citromos sült pisztráng (köszönöm az ötletet!:)) sajtos-szalonnás kelbimbóval. (Igény esetén más zöldséggel :D)

Desszert: gesztenyepüré forró meggyöntettel és az este folyamán csoki fondü friss gyümölcsökkel, de ez a pocak befogadóképességétől függ :D. A sütis dobozban biztos lesz kókuszos "hókifli", egyéb édesség kizárt :)

Karácsonyi ajándéklista

Jövő vasárnap már advent, szóval itt az ideje elkezdeni a karácsonyi készülődést! Nálam az, hogy pont időben kezdjem el a dolgokat egy jó nagy kompromisszum! Első évben a végére hagytam pl az ajándékok beszerzését, de lebetegedtem és úgy nem olyan jó rohangálni a városban az utolsó darabokért! Ebből tanulva a következő évben már szeptemberben elkezdtem gondolkozni az ajándékokon, a menün, az sk. díszötleteken, ami meg ahhoz vezetett, hogy adventre meg is untam a karácsonyi hangulatot :D Számomra tehát az az az ideális, ha advent környékén kezdem el a készülődést!
Az ajándéklistával szerintem nem kell ennyire szigorúnak lenni, azon érdemes korábban elgondolkozni és akár egyenként, ha meglátunk egy tökéletes dolgot, beszerezni őket, így anyagilag sem megterhelő! De az sk. ajándékokat sem érdemes túl hamar elkezdeni, mert elillan a varázs! (kivéve likőrök, pálinkák, amiknek sok idő kell, hogy összeérjenek!)

Az én ajándéklistám már összeállt egy ideje, de csak fejben! Nem veszünk drága ajándékokat! Egyrészt nem is tudnánk tengerparti nyaralásra küldeni a szülőket pl., másrészt a karácsony nem is erről szól szerintem! Együtt vagyunk, beszélgetünk, társasozunk, kártyázunk (egyik évben pókerszettet kaptunk férj szüleitől; persze ki kellett próbálni: a mai napig imádok visszagondolni arra, ahogyan magyarázzuk a szabályokat, ahogy próbálják értelmezni... :)) Nem kellenek méregdrága ajándékok ahhoz, hogy kimutassuk a szeretetünket a másik iránt! Ráadásul sok családtagnak igenis nehéz ajándékozni! Van az a szöveg, hogy ha igazán ismered, akkor tudod, hogy mire vágyik! Én ebben bizonyos keretek között hiszek is, de van az úgy, hogy valakinek, általában az idősebb férfiaknak tényleg nem lehet mit adni...

A mi ajándéklistánk:
♥ narancsos-almás lekvár sk.
♥ levendulaszörp sk.
♥ csipkés fülbevalótartó sk. és egy pár szép fülbevaló rajta
♥ málnás tejkaramella és citromos-étcsokis praliné sk.
♥ emlékkönyv scrapbook-szerűen sk.
♥ naptárak esküvői fényképekkel

A fülbevalótartó tesómé lesz, a levendulaszörp, a lekvár és a naptárak egy-egy csomagot alkotnak és a szülők, nagyszülők, nagynénik kapják. A málnás tejkaramella tesó édesszájú, málnaimádó barátjáé lesz, az étcsokisak pedig a két névnaposé (papa és após - áh, de fura ezt leírni :D). Az emlékkönyv férjnek készül, ő értékeli az ilyesmit, csináltam már emlékbefőttet is a 4. évfordulónkra, azt is nagyon szerette! A lényeg, hogy mi elraktuk az együtt töltött évek alatt a múzeumi belépőket, színház- és mozijegyeket, fesztiválszalagokat, képeslapokat, reklámokat, újságkivágásokat stb és ezeket fogom albumba rendezni! Írok melléjük szöveget is, valószínűleg egy-egy emléket, ami eszembe jut az adott eseményről! Elég sok minden van, úgyhogy ez nagy munka lesz, a héten el is akarom kezdeni!

Ahogy haladok/haladunk a dolgokkal mindent felpakolok majd ide, képekkel illusztrálva! Még a barátnők ajándékát nem találtam ki! A barátoknak (sajnos véglegesen kettészakadt a társaság - én barátnőim és az ő társaságuk ill. férj barátai és az ő társaságuk) adventi vacsit tervezünk, de ez még nem biztos, hogy összejön!

Konspirációk

Bevallom, nagyon szeretem a konspirációkat! Rejtélyes halálok, egymásnak ellentmondó beszámolók, visszavont tanúvallomások, elgondolkodtató fényképek és/vagy videók...  Szeretek ezeken elgondolkozni, elméleteket gyártani, aztán szépen sorban el is vetni azokat, kutatni az Interneten és a témához kapcsolódó könyveket keresni a könyvtárban. (Az egyetem elvégzése óta nekem hiányzott a tipikusan bölcsész módi tanulás: menjünk könyvtárba, szedjünk össze több tucat olvasmányt és olvassuk ki minél gyorsabban... Nagyon gyorsan olvasok, ami szépirodalomnál sokszor kifejezetten rossz, de ha szakkönyveket kell átnyálazni egy-egy információ miatt, akkor hasznos)

A történelem telis-tele van konspirációkkal, mindenki megtalálhatja a kedvencét! A középkori uralkodók köré annyi épül, hogy csak azokkal el lehetne lenni hónapokig, évekig! Én nagyon szeretem a vallással, Jézussal, a Bibliával, a kereszténység korai történetével foglalkozó teóriákat. Persze ez nem könnyű terület, mert nagyon sokan foglalkoztak/foglalkoznak vele, könyvtárnyi szakirodalom van róla, filmek tucatjai szólnak a korról, szóval könnyen eltávolodhatunk a tényektől, ráadásul az emberek többsége számára ez kényes téma mert hit kapcsolódik hozzá.

Másik kedvenceim a kommunizmussal kapcsolatos teóriák! Egy ilyen a Djatlov-incidens, ami napok óta nem hagy nyugodni, a legjobb teória, amit valaha olvastam! (Elméleti szinten persze, hiszen borzasztó, ami a fiatalokkal történt!) Kedvcsinálónak: 1959-ben, a Szovjetunióban 9 egyetemista és egy profi túravezető elindul egy 200 km-es síelős-hegymászós túrára január végén és soha nem térnek vissza - egyiküket kivéve, aki hasfájásra panaszkodva még időben visszafordul! Haláluk pontos körülményei a mai napig tisztázatlanok, testükön rejtélyes sérülősek (külsérelmi nyom nélküli bordatörés, hiányzó nyelv, narancssárgás bőr), öltözékük hiányos (ketten alsóruhában voltak a -20C-os hidegben), a sátrukat belülről vágták ki, úgy tűnik, hogy haláluk előtt valamitől nagyon-nagyon megijedtek és kifutottak a biztos halálba... Egyszerűen nincs magyarázat a történtekre! Számtalan teória létezik (medve, jeti, fegyverkísérlet, rosszkor voltak rossz helyen, UFÓk...), de egyik sem stimmel a megtalált bizonyítékokkal, mindegyiket el lehet vetni! Bővebben itt olvashattok róla magyarul!

Azt is nagyon szeretem, hogy férjjel együtt próbálunk az egyes teóriák végére járni! Az én történelmi-filozófiai ismeretem és az ő természettudományos ismeretei, mérnöki tudása, logikája és józan paraszti esze remekül kiegészíti egymást :) De barátokkal is jó beszélgetni jó egy-egy izgalmas történetről!

Konspirációra fel! Kiindulásnak ezt a honlapot ajánlom, nagyon sok teória van itt összeszedve, élvezhető stílusban! A szerző soha nem mondja meg a tutit, az olvasóra van bízva, hogy melyik variációban hisz a leginkább, a hozzászólásokban bárki le is írhatja ezt! Különösen tetszik, hogy észérvekkel próbálják meggyőzni egymást ;)

Mákos-mangós muffin

Egy klasszikus ronda, de finom süti :) Nagyon szeretjük a mákot, darálva tökéletesen kiváltja/helyettesíti a lisztet is, így nem volt kérdés, hogy összedobok belőle egy muffint! Nagyon tápláló, igazi laktató uzsi lehet belőle, szerintem egyszerre 2-nél többet képtelenség enni belőle! A mangó már egy ideje árválkodott a gyümölcsös tálban, így összeházasítottam őket. Ez egy szerelem kezdete, mert tökéletesen illenek egymáshoz!

Ezeket kevertem össze:

- kb. 15 deka darált mák

- 3-4 evőkanál darálatlan mák

- 3-4 evőkanál liszt

- 1 marék zabpehely áztatva

- 1 kockázott, villával összenyomorgatott mangó (közben kóstolgattuk is, szóval nem tudom mennyi került bele pontosan :D)

- 1 tojás

- ízlés szerint méz

Új ruha...

Ez tipikus "ami tegnap örömet okozott" bejegyzés lesz, semmi különös! Vettem egy hosszú pulcsiszerűséget, amit már régóta szerettem volna! Ráadásul turiban :) Tetszik a szürke is, mert színes harisnyákkal és nyakláncokkal jól fel lehet dobni. Szombaton barátnő szülinapját ünnepeljük, akkor fel is avatom! Férjnek mindenesetre nagyon tetszik! :)

Mégsem kuckós hétvége :)

Egy puha takarós-jó könyvben elmerülős-teázós hétvégére számítottam, lévén a szombat munkanap és férj szakdolgozata sem íródik meg sajnos magától, de szerencsére nem így lett! Bár én a kuckózást is nagyon szeretem, de most másra vágytam!

Szombat este elmentünk kettesben kocsmázni :D Nem az a késdobálós hely, nem tudom minek nevezzem! Kocsma, abból a kicsit igényesebb fajtából, de semmi estre sem pub! Na, nem is ez a lényeg! Itt volt annak idején az első randink! (Egy házibuliban találkoztunk először és szerelmesedtünk egymásba, következő alkalommal mentünk ide, úgyhogy hivatalosan itt randiztunk először.) És ugyanannál az asztalnál ültünk :) Régen jóval pörgősebb életet éltünk, bár egyetemistaként ez nem is volt nehéz! Ma már nem tudnék annyit bulizni, nem hiányzik az a stílus! Öregszünk :D Jobban szeretünk otthon lenni vagy barátokkal összeülni, egyéb módon szórakozni! De azért, néha jó olyannak lenni, mint régen! (Úgy írok, mintha legalább 80 évesek lennénk és szinte sosem szórakoznánk, pedig ez tényleg nem így van!)

Jól esett szépen felöltözni is, kedvenc magas derekú pöttyös szoknyámat vettem fel, ami Neki is nagyon tetszik :)

Töklámpásunk, Töki, ahogyan Ő elnevezte :D, ijesztő módon összeaszott, igazi gonosz banya feje lett a hétvégére! Még egy-két napig bírja, addig lelkesen használjuk is!

Vettem a piacon naspolyát, Ő nagyon szereti, én még sosem ettem! Alig vártam, hogy hazaérjen, húzom be a konyhába, de felvilágosított, hogy csúnyán átdobtak a palánkon! Sikerült olyan naspolyát vennem, ami visszapattan a földről szó szerint, annyira éretlen még! Ezt hangosan röhögve ki is próbáltuk, egymás dobálni nem ér :D Most az erkélyen várják a hajnali fagyokat, nem tudom, utóérő-e egyáltalán?

Inspiráció főzéshez - Nigella

(Kép innen)

Szeretem a főzős műsorokat, mert nagyon inspirálóak tudnak lenni. Nagy kedvencem Nigella!   Életvidámsága, lazasága, kreativitása nagyon bejön! Szeretem, hogy sok receptje olyan "dobjunk össze kaját abból, ami a hűtőben és a kamrában van" típusú! Nem veszi halálosan komolyan sem önmagát, sem a főzést és mégis fantasztikus ételeket kreál! Jó, nyilván mostanra már egy kreatív csapat is áll mögötte, de nekem Nigella mindig megmarad a laza csajnak :)

Olyan élvezettel tud beszélni az ízekről, az illatokról, a hozzávalókról és a színekről! Imádom, ahogy rajong ezekért! A legtöbb ember észre sem veszi milyen szemet gyönyörködtető tud lenni egy saláta vagy milyen isteni illat lengi be az egész lakást, ha sütit sütünk, de Nigella erre mindig felhívja a figyelmet!

Rajongok a minden földi jóval megtömött kamrájáért, nekem is jól jönne egy hasonló és a sok-sok könyvéért! Na meg, amilyen hangulatot tud varázsolni egy-egy étkezéshez! Mert az rendben van, hogy sokszor csak összedobjuk az ételt, nem állunk mellette órákon át, ha le tudjuk egyszerűsíteni a dolgokat, de a családi vagy baráti vacsoráknak igenis adjuk meg a módját! A mécsesek, a színpompás üveg gyertyatartók, a virágok és a magokkal/zöldfűszerekkel díszített fogások minden étkezést ünneppé varázsolnak! Tetszik az üzenet: a lelkünk kényeztetéséről soha nem szabad megfeledkezni!

Igyekszem mindezt a saját konyhámban is megvalósítani! Az ételek összedobása már nagyon jól megy :D Élvezem, hogy mindig a hozzávalók alapján főzök, szeretek új ételeket kitalálni! És soha nem állok órákig a tűzhely mellett! Ma már, ha meghívjuk a barátainkat, nem csak sör és esetleg bor van az asztalon, mint 20 éves korunkban, hanem saját készítésű sütik és rágcsák ízlésesen tálalva! Mindig van az asztalon pár mécses és virág is tavasztól-őszig (nem szigorúan vázába állítva, hanem pl a tulipán nagyon jól mutat egy konzerves dobozban, az apró fejű virágok a szárukról leszedve és szép üvegben, víz tetején úszva, egy-egy kecses szárú, nagy fejű virág és különlegesen szép boros palackban...)

Ha látom, hogy adják valamelyik sorozatát, akkor igyekszem megnézni, az ismétléseket sem unom még! Sajnos csak egy könyvem van meg, a nagy sütis könyv, de olyan jó lapozgatni, totál inspiráló! És minden recept előtt van mesél valamit az adott ételről! Leírom ebből a kedvenc receptemet! Sokszor megsütöttem, nagyon finom, csokis, nagyon könnyen összeállítható és, ahogyan a neve is mutatja, semmi extra hozzávaló nem kell! Tökéletes :)

Narancsos csokoládétorta a kamrából

-125 g vaj

- 100 g étcsoki, darabokra törve

- 300 g narancslekvár (de bármilyen lekvárral helyettesíthető ízlés szerint, én sárgabarackkal imádom)

- 150 g cukor

- 150 g liszt 1/3 csomag sütőporral összekeverve

- 2 tojás

- csipet só

1. A sütőt melegítsük elő 180 fokra!

2. A vajat kis lángon olvasszuk meg, majd adjuk hozzá a csokit! Ha már kezd folyni, húzzuk le az edényt a tűzről és kevergessük össze teljesen őket!

3. Adjuk hozzá a felvert tojásokat, a lekvárt, a cukrot és a sót, keverjük össze!

4. Jöhet hozzá a liszt is!

5. Kivajazott tortaformába öntjük és kb 50 perc alatt készre sütjük! Előtte fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy átsült-e a közepe is! Hűtsük 10 percet, mielőtt kiborítjuk a formából!

Langyosan és hidegen is isteni finom, engem a sárgabarackos verzió a Sacher tortára emlékeztet :)

Mindennapi zabkenyér

Jó pár hónapja annak, hogy életmódot váltottunk: egészségügyi és egyéb okokból nem eszünk cukrot (se fehéret, se barnát, se nádcukrot; de nyírfacukrot és mézet igen), lisztet (zabot kivéve semmilyen gabonát), burgonyát, és ebből következően kenyeret, tésztát, chipset, pogikat, sütiket, egyéb rágcsákat sem! Rizst nagyon ritkán igen, illetve sütök kenyérkét, sütiket, szaloncukorra is van már tervem :)

Rengeteg pozitív változás van, mióta elhagytuk a finomított szénhidrátokat! Hogy a zab miért maradt? Mert ez a leglassabban és legegyenletesebben felszívódó gabona, tehát nem lesz tőle farkaséhségünk, nem ingadozik a vércukorszintünk. Arról, hogy gluténmentes-e a zab, nincs egyetértés! Nem akarok belemenni a részletekbe, de úgy tudom, hogy az általában itthon kapható zab sajnos nem az, nem garantált a  tisztasága! Egyes lisztérzékeny betegek fogyaszthatják, nem okoz náluk tünetet, míg másoknál igen! Mi nem vagyunk lisztérzékenyek, de voltak gluténérzékenységre utaló tüneteink, melyek mostanra teljesen eltűntek! A zab számunkra nem okoz problémát, így mi fogyasztjuk! Én zabkásaként is szeretem, Ő úgy meg sem kóstolja :) De sütiben, kekszekben szereti. Ebből készül a kenyerünk és pizzát is rendszeresen sütök belőle. Én bármibe használom a korábbi fehér liszt helyett, tökéletesen bevált! Bár keleszteni nem próbáltam, arra úgy tudom nem jó! Barnás színe lesz tőle az ételnek és több vizet vesz fel!

A zab mellett van jobb, de sajnos jóval drágább alternatíva is a liszt pótlására! A maglisztek tökéletesen gluténmentesek és sok-sok értékes anyagot tartalmaznak! Én idáig a lenmag-, a mandula-, a mák- és a kókuszlisztet próbáltam ki! De kíváncsi vagyok a gesztenyére, a tökmagra, a szezámra! A szőlő- és meggymagliszt is létezik, ezek már nagyon extrán hangzanak :D Majd hozok maglisztes recepteket is!

Zabkenyér: (a recept innen származik)

- 25 deka zabpehelyliszt

- 2 tojás

- só

- víz

Összekeverjük simán kanállal, a nokedlinél valamivel sűrűbb állagú tésztát kell kapnunk! Ne legyen folyós, mert akkor szétesik a kész kenyér! A tészta nagyon ragad, fölösleges kézzel formázgatni szerintem! Mikróban is süthetjük, de én sütőben szoktam, közepes lángon kb 25-30 perc alatt elkészül! Érdekes, hogy nem igazán lehet odaégetni: egyszer elfeledkeztünk róla és másfél óra után vettük ki, de semmi baja sem lett! Kicsit szárazabb lett a külseje, de ennyi! 

Nem a megszokott kenyér, az biztos! Tömör a belseje, egyáltalán nem foszlós, a héja nem ropogós...  De mi szeretjük! Barátok is letesztelték már, meglepődtek, mert rosszabbra számítottak :D Tökéletes kis szendvicseket lehet belőle gyártani, akkor püspökkenyér formában sütöm, de tunkolni nehéz vele :D Ugyanebből a tésztából sütöm a pizzát is, nagyon finom az is! Az egyik tojás kiváltható 2-3 evőkanál vízbe áztatott lenmagliszttel (olyan mint a ragasztó), de annak jellegzetes íze van, Ő nem szereti, így mostanában ezt hanyagoltam! Magokkal fokozható az élvezet, de különböző fűszerekkel is ízesíthető, tettem már bele kevés paradicsomszószt is, medvehagymát is, sok mindent elbír!

Elizabeth George krimik

Nagy-nagy krimirajongó vagyok tizenéves korom óta. Akkoriban a polc mélyére száműzött, de nem elég gondosan elrejtett Mág Bertalan krimiket olvastam szívesen. Ma már, a Helyszínelők ezer fajtája után mosolygok a korabeli technikákon, de akkoriban ámulatba ejtett, hogy előbb-utóbb mindig elkapják a tettest, mert olyan nincs, hogy ne hagyna maga után egyetlen nyomot sem! Évekkel később újraolvasva sokkal jobban szemet szúrtak a korabeli, szocialista társadalomra jellemző utalások, szófordulatok is.

Aztán következtek az Agatha Christie krimik! Ez a rajongás azóta is töretlen, újra és újra előveszem a Poirot és Miss Marple könyveket (ezeket szeretem igazán), megnézem a filmeket is. Lenyűgöznek a történetek, a karakterek, a helyszínek... Vannak történetek, melyeket szinte kívülről tudok. Mivel azt azért nem olyan szórakoztató újraolvasni, pihentetem egy időre, majd évekkel később újra elolvasom. És újra elkap az izgalom, csak úgy falom a sorokat, találgatok, hogy mi történhetett :)

Anglia, de főleg az angol vidék iránti rajongásom örök! Nem tudom megmagyarázni, miért vonz ennyire, hiszen soha nem jártam még arra! De imádok mindent, aminek a vidéki Angliához köze van! Lehet az a vadul burjánzó, színpompás angol kert (a mértani pontosságú franciától lábrázást kapok), ott játszódó filmek, sorozatok (Kisvárosi gyilkosságok), ott élő emberekről szóló műsorok (River Cottage: óh imádom, hogy nyáron eperfesztivált tartanak, ősszel az almát ünneplik, tavasszal bodzapezsgőt készítenek és télen a káposztát imádják, hogy tényleg mindennek tudnak örülni, hogy gyönyörű vidéken élnek), a teázás szertartása (csipketerítővel, gyönyörűen díszített porcelánnal és házi pitékkel, süteményekkel), a több száz éves, bájos házak, melyek elbűvölően vannak berendezve, a pici falvak... Tudom, ez egy idealista felfogás, ott sem (csak) erről szól az élet, de innen nézve tökéletes a kép!

Pontosan ebben a környezetben játszódnak Elizabeth George krimijei, így engem behálózott! Adott egy nyomozópáros, akik egymás totális ellentétei: az arisztokrata származású, művelt és szemtelenül jóképű felügyelő és a kevéssé iskolázott, szegény munkáscsaládból származó, csúnyácska és megkeseredett nyomozónő. Persze, ahogy ez lenni szokott, a kezdeti kölcsönös ellenszenv után rájönnek arra, hogy a másik is érző szívű ember, tele problémákkal és szépen lassan igazi párossá válnak!
A karakterek szerethetőek, a történetek szövevényesek és igazi lélektani drámák. Eddig három történetet olvastam, tudtommal ennyi jelent meg magyarul, de mindegyikre jellemző, hogy a hangsúly nem a véres-tragikus részleteken van, hanem a lelki motiváción. Olvasás közben többször érezhetjük úgy, hogy tudjuk mi fog történni, egy-két fordulat előre látható, de ez nem von le semmit az élményből! Szerintem pont az a kulcs, hogy úgy érezzük, tudjuk mi történt, majd jön egy-két csavar és kezdhetjük elölről!

Tökéletesen kikapcsoltak a könyvek, nálam tuti újraolvasósak! Ajánlom mindenkinek, aki szereti az olyan krimiket, ahol a tényleges és lehetséges elkövetők, valamint az áldozatok lelki motivációin van a hangsúly, annak aki szereti a vidéki helyszíneket játszódó történeteket és akit nem zavar a sok irodalmi utalás!