Borongós-szeles időre

Időről-időre írok a kedvenc könyveimről! Most egy olyan következik, amit akkor veszek elő, ha nem sietek sehová, ha ráérősen, a lábaimat magam alá húzva el tudok merülni a történetben. Éppen ilyen hétvégénk volt, ráadásul vasárnap borongós, szeles időre virradtunk, így nem volt kérdés, hogy A Manderley-ház asszonya ugrik le a polcról!

Sem a filmhez, sem a musicelhez nem volt szerencsém, bár utóbbit nagyon szerettem volna megnézni! A könyv szerintem magában is feledhetetlen élményt nyújt! Imádom az olyan tájleírásokat, ahol azonnal megelevenedik előttem a táj, a kert, a helyszín. Ez a könyv pont ilyen, szerintem ebben nagyon erős! Vidéki angol kastély, hatalmas kert tele virágokkal, bokrokkal - hortenziák, orgona és nárcisz, óh és rododendronok :)), kanyargós erdei ösvénnyel a parthoz, hatalmas könyvtárszobával, ahol ropog a tűz a kandallóban, ahol minden a lakók ízlését tükrözi. Pompásan berendezett szobák, festmények, virágok, személyzet, fényűző partik, vitorlás, ékszerek... Ez Manderley!

Egy kastély, ami tökéletes is lehetne, de nem az! Súlyos titkokat rejt, komor és tragikus, nyílegyenesen halad a végzete felé! Jó belefeledkezni a tagadhatatlanul lassú történetbe, de örülünk, hogy nem vagyunk részesei a drámának!

Ez a könyv is bizonyítja, hogy az emberi kapcsolatok legnagyobb buktatója az, ha nem beszélgetünk egymással, ha hagyjuk, hogy a félreértések, elhallgatások vegyék át az őszinteség helyét! Ne essünk bele ebbe a hibába soha, még akkor sem, ha a szeretett személyt szeretnénk megkímélni! Sokkal jobb együtt szembenézni a nehézségekkel, mint külön feldolgozni a veszteséget! Szerintem :)