Óda a málnához

Na jó, nem, hiszen nem tudok én olyat! :)

Tegnap megint meglátogattak a nagyszüleim: mindig úgy felpakolva jönnek. Most is lapult a sok finomság mellett egy igazi kincs: egy doboz málna a kertből! Nagyon-nagyon szeretem, ez is olyan bárhol-bármikor gyümölcs nekem, kár, hogy ennyire rövid a szezonja! De ez más! Az íze, az illata előhozza a gyerekkori emlékeket! 

Tesómmal mi a nyár minimum felét a nagyiéknál töltöttük és nagyon szerettünk ott: fára másztunk, kincseket kerestünk a padláson - találtunk is üvegeket, ruhákat, anya babakocsiját, pöttyös és csíkos regényeket..., homokoztunk rengeteget, segítettünk az állatok gondozásában - a nyulakat imádtuk etetni, odahordtuk az összes sóska- és sárgarépalevelet :) Nagyon boldog nyarak voltak ezek! És mennyit kényeztettek minket: nagyi megtanult a kedvünkért milánóit főzni, mert az volt a kedvencünk és egy idő után már abba is beletörődött, hogy úgy sem esszük meg a tökfőzeléket... Mindig volt házi süti és sok gyümölcs, fagyi és a nagy kedvenc, a házi málnaszörp! Sűrű és veszettül édes, de imádtuk!

Mennyi kedves emléket idéz fel pár marék gyümölcs! Szinte újra átélem azokat a nyarakat! Papával szedjük a gyümölcsöt: kettő a kosárba, egy a szánkba vagy fordítva :D És jót nevetünk, mert mosatlanul esszük, amitől a Mama teljesen kiakadna :) 

Nagyon jó gyerekkorom volt és ha velük vagyok, akkor még most is lehetek gyerek, akit kényeztetnek, akiért mindent megtesznek! Ezért nem tudok elég hálás lenni!

Ma pedig abból a pár szemből, amit nem faltunk fel este, gesztenyés-málnás pohárkrém lesz a névnapos Férj tiszteletére :)