Pontosan két hónap múlva karácsony! Lassan elkezdem a készülődést én is, bár az ajándéklista már összeállt szerencsére! Szeretek visszaemlékezni a régi karácsonyokra és mivel ez lesz az első házas karácsonyunk, elgondolkoztam azon, milyen volt az első olyan, amikor a 24-e estét kettesben töltöttük, a szülőktől külön. Ez még 2007-ben volt, az őskorban :D
Nálunk nagyon jól bevált ez a karácsonyos rendszer, nincsenek sértődések, emlékszem, anyukám mondta, hogy töltsük csak kettesben a szentestét, ő örül neki, hogy összeköltöztünk, akkor már ne legyünk külön karácsonykor sem! Bevallom, azért fura volt először a család nélkül, hiányoztak illatok, berögzültek szokások, amelyek hosszú évek óta mindig megvannak! De ma már nekünk is vannak saját szokásaink, rituáléink, illataink... :)
Ahhoz, hogy saját karácsonyunk lehessen, elég sok mindent kellett vennünk: díszeket a fára - pirosat és aranyat vettünk akkor -, égősorokat - ehhez kapcsolódik az egyik rituálénk-, talpat a fának - ez pedig állandó röhögésekre ad okot-, készítettem saját adventi koszorút - ez van a fényképen (sajnos csak ezt a homályosat találtam), sok apró karácsonyi bigyót - angyalokat, rénszarvasokat, csillagszórót, csomagoláshoz sok mindent, de nagyon élveztük mindketten!
Szépen haladtunk mindennel, de karácsony előtt néhány nappal nagyon beteg lettem: influenzához hasonló nyavalyát kaptam el, nagyon magas lázam volt, totál kidőltem! Így sok minden elmaradt, az étel a lehető legegyszerűbb lett: arra emlékszem, hogy töltött muffin volt a süti és valami olyan főétel, amit csak összeraktam és be a sütőbe, semmi extra! 23-án még lázas voltam kicsit és még hiányzott egy-két ajándék! Hú, azóta mindig jóval előre megvesszük az ajándékokat :D
Még 23-án este betalpalta a fát az apukájával. Azóta már én vagyok a segéd, ez is hozzátartozik a karácsonyhoz! Az ehhez szükséges fűrészt/baltát/éles kést még mindig nem szereztük be, ezt karácsony előtt kölcsönkérjük a szüleitől. Soha nem veszünk olyat fát, aminek az alján ne lenne legalább két görcs és ne lenne tele alul ággal, amit majd le kell vágni, hogy beleférjen a talp! Így 24-én Ő farag szorgosan és átkozza a fa anyukáját is én meg nevetek rajta és fogom a fát, hogy ne csúszkáljon. Persze, mindig csúszkál! A görcsöktől megszabadulunk, rárakjuk a talpat, ami nagyon nagy! Soha nem volt még akkora fánk, hogy szorosan álljon benne! De nem veszünk másikat a világért sem, ez is hozzátartozik a mi karácsonyunkhoz! Szerencsére csavarok is vannak bele, azok segítségével bele lehet szorítani a fát! Általában ferde lesz, mivel Ő csavarja, én meg nézem, hogy egyenes-e... :D
Ebéd után díszítünk, de az égőket általában még előző este előszedjük és kiegyenesítjük, mert képtelenség összegabalyodás nélkül elrakni őket! Közben Sisit nézünk, mert nekem anélkül nincs karácsony! Amikor még raktunk a fára szaloncukrot, akkor a kötözés is a Sisi alatt zajlott. A díszítés már elég sima ügy, élvezzük mindketten! Először az égők, a csúcsdíszt mindig Ő rakja fel, a többit közösen. Közben már karácsonyi zenét hallgatunk :)
Az első karácsonyon estére már egészen jól voltam, de addigra Ő elkapta tőlem, ajándékozni még tudtunk, a vacsi már nehezen csúszott, este nyolcra 39 fokos láza lett! Hűtőfürdő, állandó lázmérés, de a másik szobában ragyogott a feldíszített fa és mi nagyon boldogok voltunk! :) Életünk első közös szentestéje összességében nagyon jól sikerült, mert hiába voltunk betegek, a karácsony nem arról a három napról szól! Hónapokkal előtte elkezdtünk rá készülni, terveztük, hogy milyenek legyenek a díszek, mi legyen az étel, idióta karácsonyi dalokat énekeltünk állandóan... Rengeteget nevettünk közben, most is olyan jó érzés feleleveníteni ezeket az emlékeket! És olyan jó, hogy egyre több ilyen emlékünk lesz! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése