Talán 2 évvel ezelőtt olvastam el először a Madison megye hídjait és lettem csodálója az írónak. Zseniális könyv, nem annyira a történet maga fogott meg, hanem az, ahogyan megíródott. Lassan, andalítóan indul, mint mindegyik általam olvasott regénye, de a szavak varázsa, a hangulat azonnal magával ragad! Olyan jó egy-egy álmos, esős délutánon belefeledkezni egy csodaszép történetbe, hagyni, hogy a szavak életre keljenek a lelkemben, hogy lustán álmodozni kezdjek korokról, érzésekről, hangulatokról, színekről és tájakról, zenéről és költészetről...
Mert velem ez történik mindig, amikor olvasni kezdek egy történetet az írótól! Nem ír világmegváltó dolgokról, ellenkezőleg, a témái sokszor hétköznapiak, olyasmik, amelyekkel magunk is találkozunk nap mint nap. De a mód, ahogyan mesél kedvenc macskájáról, a felesége iránti szerelméről, a felgyorsult világról, amely mindenben csak a szenzációt látja és amelyből már kihaltnak tűnnek a hagyományos értékek, nos az egészen egyszerűen varázslatos! Sokan vélik úgy, hogy pontosan ez a titka! Sokunkat érdeklő, sokunkat érintő vágyakról, álmokról, élethelyzetekről ír úgy, ahogyan mi nem tudunk! De olvasás közben úgy érezzük, hogy "igen, én is pontosan így gondolom, csak nem tudtam ilyen szépen kifejezni"!
Én is így vagyok ezzel! Látom azt a sok-sok csodát, ami körülvesz, látom a szépet, de nem biztos, hogy le tudom írni itt, ezen a blogon! Meg tudom mutatni, meg tudom osztani a férjemmel, aki sokszor csak mosolyog, mikor szaladok naplementét fotózni vagy percekig lecövekelek egy virág mellett, de akkor is ott van velem és én meg tudom vele osztani ezeket a kincseket! Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok! Az már hatalmas ajándék lenne, ha másokkal is meg tudnám osztani ezeket, ha másokat is rá tudnék ébreszteni, hogy keressék a saját csodáikat! Sajnos nem tudok olyan szépen írni bánni a szavakkal, mint Robert James Waller! De azt hiszem, hogy nem is kell! Nem kellenek festői történetek másokról ahhoz, hogy a saját történetünkre figyeljünk! De jó tudni, hogy karnyújtásnyira vannak tőlem a kedvenc könyveim, amelyek megsimogatják a lelkemet olvasás közben és tovább ösztönöznek arra, hogy ne menjek el a csodáim mellett! :)
Mert velem ez történik mindig, amikor olvasni kezdek egy történetet az írótól! Nem ír világmegváltó dolgokról, ellenkezőleg, a témái sokszor hétköznapiak, olyasmik, amelyekkel magunk is találkozunk nap mint nap. De a mód, ahogyan mesél kedvenc macskájáról, a felesége iránti szerelméről, a felgyorsult világról, amely mindenben csak a szenzációt látja és amelyből már kihaltnak tűnnek a hagyományos értékek, nos az egészen egyszerűen varázslatos! Sokan vélik úgy, hogy pontosan ez a titka! Sokunkat érdeklő, sokunkat érintő vágyakról, álmokról, élethelyzetekről ír úgy, ahogyan mi nem tudunk! De olvasás közben úgy érezzük, hogy "igen, én is pontosan így gondolom, csak nem tudtam ilyen szépen kifejezni"!
Én is így vagyok ezzel! Látom azt a sok-sok csodát, ami körülvesz, látom a szépet, de nem biztos, hogy le tudom írni itt, ezen a blogon! Meg tudom mutatni, meg tudom osztani a férjemmel, aki sokszor csak mosolyog, mikor szaladok naplementét fotózni vagy percekig lecövekelek egy virág mellett, de akkor is ott van velem és én meg tudom vele osztani ezeket a kincseket! Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok! Az már hatalmas ajándék lenne, ha másokkal is meg tudnám osztani ezeket, ha másokat is rá tudnék ébreszteni, hogy keressék a saját csodáikat! Sajnos nem tudok olyan szépen írni bánni a szavakkal, mint Robert James Waller! De azt hiszem, hogy nem is kell! Nem kellenek festői történetek másokról ahhoz, hogy a saját történetünkre figyeljünk! De jó tudni, hogy karnyújtásnyira vannak tőlem a kedvenc könyveim, amelyek megsimogatják a lelkemet olvasás közben és tovább ösztönöznek arra, hogy ne menjek el a csodáim mellett! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése