Pilátus

 (kép innen)

Szégyen, nem szégyen, eddig nem olvastam túl sokat Szabó Magdától! Az Abigélt persze igen és tudtam, hogy zseniális író, de úgy éreztem, hogy az ő munkásságához még érnem kell! A múlt héten újra szeretett antikváriumomban jártam és a kezembe akadt a Pilátus című könyve. Semmit sem tudtam róla, de valahogy kíváncsi lettem rá és megvettem. Nagyon jól tettem, igazi Élmény ez a könyv: fejbevágós, gondolkodós, könnyezős, újraolvasós!

A történet elején egy idős asszony 49 év boldog házasság után elveszíti rákos beteg férjét. Lánya, Iza, aki egyébként orvos, elintézi a temetést, eladja a szeretett szülői házat és felköltözteti magához idős anyját. Képtelenek azonban együtt élni, a mások által irigyelt idilli családi élet csak látszat és könyörtelenül haladnak az elkerülhetetlen tragédia felé!

A regény olvasása közben kavarogtak bennem az érzelmek! Nagyon megható az idős asszony gyásza, elesettsége, ragaszkodása a szeretett tárgyaihoz! Rettentő lehet 49 év után elbúcsúzni a szeretett társunktól és egyúttal elengedni a közös életet! Törött porcelánfigurák, rongyos szőnyegek, kopott bútorok, virágok a kertben és egy dédelgetett öreg nyuszi - a lánynak ezek csak értéktelen kacatok, kidobandó semmiségek, amik helyett a legújabb és legkényelmesebb tárgyakat teszi az anyja elé és nem érti, hogy ez így nem jó! Iza, a Pilátus, a saját értékrendszere alapján mindent megtesz a szüleiért, elhalmozza őket pénzzel, gondoskodik róluk és innentől mossa kezeit, de úgy érzem, hogy ő okozza minden szenvedésüket is! Apját nem engedi emlékezni a gyerekkorára, a szülőfalujára, nem mondja el neki, hogy menthetetlen rákos, ezzel esélyt sem ad neki, hogy felkészülhessen az elmúlásra, hogy elbúcsúzhasson, hogy úgy élje az utolsó napjait, ahogyan szeretné! Anyja helyett dönt minden kérdésben: bedugja egy gyógyszállóba és ő rendezi el a hagyatékot! Határoz arról, hogy milyen ruha és személyes tárgy kerüljön fel Pestre! Eszébe sem jut, hogy a növények vagy a nyúl milyen fontos lenne az anyjának! Nem hagyja, hogy segítsen: az idős asszony kísérletei, hogy hasznosnak érezze magát (bevásárlás, kávéfőzés, sütemény sütés) rendre kudarcba fulladnak! Napról napra tudatosul benne, hogy haszontalan, senkinek sincsen már rá szüksége. Nem pusztán generációk közötti szakadékról van szó és tragikus félreértésekről, egymás melletti elbeszélésekről és szeretethiányról (ezek is fontosak persze), hiszen Izát elhagyja a férje és az új társa is! Pedig nagyon szerették, de felismerték, hogy Iza mérgező, maga a gonosz, aki mellett nemhogy a boldogságra nincs esélye az embernek, de magára az életre sem!

A legtragikusabb, hogy Iza elvileg szereti a szüleit! De nem minden szeretet jó szeretet, álcája alatt lehet a legjobban bántani a másikat! Apja és anyja imádták Izát, ezért nem is tudtak megmenekülni gyilkos hatása alól! Persze ők is hibásak, az embernek kedve lenne az arcukba üvölteni, hogy szólalj már meg, állj már ki magadért, mondd már el, hogy mennyire fáj! De nem teszik meg!És ettől lesz ez a könyv keserű és ettől fáj, nagyon fáj!