Felnőttségem egyik nagy titka

Én is olvastam a Boldogságtervet Gretchen Rubintól és bár magától a könyvtől annyira nem vagyok elájulva, segített abban, hogy alaposan átgondoljam: nekem mi minden okoz boldogságot. Persze tudom, hogy valójában ez is volt a célja, nem is szabad mást vagy többet várni, hiszen ez egy totál szubjektív könyv és egy nagy Ébresztő egyben!

Maga a blog is része az én saját boldogságtervemnek, hiszen itt jegyzem le mindazt a örömöt, ami naponta ér! Ez az egyik pillére a tervemnek és felnőttségem egyik titka is: Ne menj el a hétköznapi boldogság mellett, vedd észre és éld át!

De most nem is erről akartam írni! Volt egy felismerésem, mely alapvetően változtatta meg a mindennapjaimat és nagy hatással van a boldogságomra is. Mint a nagy ötletek általában (nem, nem vagyok ennyire önelégült, de tényleg fontos számomra), ez is pofonegyszerű és hirtelen villant be! Ha egy könyv nem tetszik, akkor ne szenvedj vele, hagyd félbe!

Régen mindent elolvastam, amit elkezdtem, akkor is, ha egyáltalán nem tetszett az adott könyv! Persze nem fordult elő nagyon gyakran, de azért időnként megnehezítette az életemet! Egyszerűen becsületbeli ügynek éreztem, hogy ha egyszer elkezdtem, akkor rágjam is át magam rajta! Igen, én is olyan lány voltam, aki a középiskolában minden kötelező olvasmányt elolvasott :) Egyébként egyet leszámítva tetszettek is! (Az arany virágcseréphez akkor még fiatal voltam vagy nem tudom, de évekkel később már tetszett az is) És ez időnként elég fárasztó volt! Mikor rájöttem arra, hogy azért olvasok, mert nekem ez örömet okoz (és amúgy sem tudnám nélküle elképzelni az életemet), akkor nem kötelező azt is végigszenvednem, ami nem tetszik! Nagy megkönnyebbülés volt! Lehet, hogy nagyon bután hangzik, de tényleg azt éreztem, hogy felszabadultam egy nagy nyomás alól! Nem fordul elő egyébként gyakran, hogy félrehagyok egy könyvet, de ha mégis, akkor nincs lelkiismeret-furdalásom egy percig sem :))

Legutóbb Katie Fforde: Szerelemes levelek c. könyvét hagytam félbe. Annyira felidegesített a sztori és a főszereplő csaj idióta jelleme, áhhh! A legjobb részek, mikor a kezdő írók műveit kritizálják a könyvben: milyen NE legyen a történet, a karakterek, a jellemek, a párbeszédek. Szerintem pont olyanok voltak :D Egyszer már befürödtem az írónővel, azt ugyan végigolvastam, de már az is nagyon bugyuta volt! Többet nem hiszem, hogy próbálkozok! De ez megint totál szubjektív :)