Lali emlékére

Volt egy kutyám... Nem, sokkal több volt ő ennél! Hat évet töltöttünk együtt: játszottunk, futottunk a szélben, diót és mogyorót törtünk - ha nem voltam elég gyors, mindig ellopta előlem, hemperegtünk a hóban és pihentünk a csillagok alatt! Kamaszkorom minden bánatát és örömét elmesélhettem neki, ő mindig megértett és biztosított a szeretetéről - puszit nem adott csak úgy, de ha nagy szükségem volt erre a heves érzelmi kitörésre, akkor nem habozott! Hányszor néztem bele az okos, csillogó, csokibarna szemeibe, hányszor játszottam a kajla füleivel, a mancsaival... Hányszor "táncoltunk" együtt: az ugrálásról és két lábon állásról nem lehetett leszoktatni, így valahányszor felágaskodott a derekamig, elkaptam a mellső lábait és táncoltunk! Azt gyanítom, hogy én ezt mindig jobban élveztem, mint ő :)

Bár imádott minket, nem tudott a szabadságnak ellenállni! Öntörvényű volt és szökött! Újra és újra megtette, hiába tettünk meg minden óvintézkedést! De egy-két óra, maximum egy nap után mindig visszajött! A tűzijátéktól és petárdázástól nagyon félt, jobban, mint általában a kutyák! Az utolsó szilvesztert a szüleim vele töltötték és úgy volt, hogy aztán mi leszünk a sorosok (nem velünk élt a lakásban, hanem onnan nem messze a telkünkön; minden nap mentünk hozzá, legtöbbször én; tavasztól őszig sokszor egész nap ott volt valaki), de erre már nem került sor!

A petárdázás folytatódott és egyik reggelre a kutyám, a barátom eltűnt! Soha többé nem került elő! Kerestük hetekig, hónapokig, menhelyeken, Interneten, személyesen, de sikertelenül! Összetörtem... Az a legrosszabb, hogy nem tudom, hogy mi történt vele! Négy éve már, de még most is eszembe jut időnként! És én, aki nem vagyok hívő, imádkoztam és könyörögtem, hogy ne szenvedjen a barátom! Ha már így kellett történnie, akkor remélem, hogy nem bántották, nem sebesült meg és nem kínlódott órákig, napokig! Vagy talált egy másik gazdát, aki befogadta és elfogadta ősi szabadságvágyát, rigolyáit és válogatósságát, aki szerette és szereti akár a mai napig!

A napokban lennél tíz éves! Hat évet töltöttünk együtt, ezalatt annyi szeretet kaptam tőled és annyit tanultam az elfogadásról, önzetlenségről, felelősségvállalásról... És nem tudom megköszönni, hogy voltál, hogy a barátom lettél... Remélem nagyon boldog vagy ott, ahol most vagy Drága Barátom!