Búcsú a szülői otthontól

Lehet, hogy nagyon érzelgős vagyok, de rossz volt elbúcsúzni attól a lakástól és attól a várostól, ahol felnőttem! A szüleim úgy döntöttek, hogy nem várnak a nyugdíjig, hanem most belevágnak és megvalósítják a régóta dédelgetett álmukat: elköltöznek a Balaton mellé! Persze örülök az örömüknek és nagyon jó lesz meglátogatni őket, hiszen imádom a Balatont, de nekem az már nem lesz az "otthonom". Oké, férjnél vagyok, évek óta ide, hozzá járok haza, de azért ott volt a gyerekkori otthon, a hozzá kötődő millió emlékkel...

A múlt héten síszünet volt a suliban, így kihasználtam a szabadidőt és utoljára hazamentem! Bejártuk a kutyával a megszokott útvonalakat és összepakoltam a még ott lévő holmijaimat. Gyűjtögető típus vagyok, nagyon nehezen dobok ki bármit is, de most muszáj volt szelektálni. Sikerült két doboznyi emléket összehordanom, ezek majd lekerülnek hozzám. A gyerekkönyveket és a rengeteg plüss állatot nem akartam már elhozni, de kidobni sem, így azok költöznek a Balaton partra, jók lesznek az unokáknak :) A tesómmal imádtuk ezeket az állatokat, elneveztük őket, fantasztikus történeteket szőttünk köréjük: egy egész várost alkottak, ahol volt királyi család sznob perzsamacska mamával és az elkényeztetett cicus hercegnővel, a mogorva mosómedvehölgy rendőr, az örök barát süni és kutyus, a csókos szájú veréb, a kikapós dalmata, az eminens elefántlány, a kancsal méhecske.... és még sok más :D

A legkedvesebbek: Tódort a majmot talán két éves koromban kaptam; a süni az én legnagyobb kedvencem volt, egyszer még az orra is leszakadt, de sikerült megplasztikázni :D Az ő barátnője volt a fóka; a kutyust tőlem kapta a tesóm, kedvenccé vált azonnal; barátnője az elefánt; a hercegnő cicus és a legjobb barátnője a mogorva mosómedve; a csókos szájú veréb :D

Ezt a szocimacit az első szülinapomra kaptam; Bözsi a rongybaba pedig a legelső babám volt :)

Jó nagy zsákot töltöttek meg a plüssök, ebből már biztosan nem lesz hiány! :) Pénteken aztán Ő is lejött, sétáltunk egy nagyot a kutyussal a hóesésben és utoljára aludtam otthon! De szomorkodásra nem jutott idő, mert fél 3-kor ébresztő volt: indulni kellett a diplomaosztóra :)