Nosztalgiázós sorozatok

Nemrég felfedeztem, hogy most adják a TV-ben azokat a sorozatokat, amiket tizenéves koromban néztünk a tesómmal! A második csók és A kalandos nyár néhány epizódját megnéztem újra - emlékszik még valaki ezekre rajtam kívül :), de nagyon furcsa érzésem lett utána!

Egyrészt jó volt viszontlátni, mert annak idején szerettük, kellemes emlékeket idézett fel, imádok nosztalgázni! De már nem tetszett egyik sem, rettentően bugyutának találtam és el is szomorodtam emiatt.. Gondolkoztam azon, hogy mi lehetett a baj, de rájöttem, hogy ez tök normális így! Amikor kamaszként néztem ezeket a sorozatokat, még csak álmodoztam arról, hogy egyetemre megyek, hogy elköltözök otthonról, hogy szórakozni megyek, ha kedvem van hozzá, hogy csinos nő lesz belőlem, hogy találok egy fiút, aki nagyon fog szeretni... És nekem ez mind megadott, minden kívánságom teljesült! :)

Egyetemre mentem egy nagyvárosba, elköltöztem otthonról - először nagyon furcsa volt, hiányzott a család, de jó volt függetlenné válni, a saját hibáimból tanulni, a magam harcait megvívni úgy, hogy tudtam, a távolból is vigyáznak rám! Sokat, időnként túlságosan is sokat jártam szórakozni, de szerettem nagyon! Felnőttem, megváltoztam, úgy gondolom, hogy megtaláltam a stílusomat, elégedett vagyok magammal, és ha más szerint talán nem is, férj szerint én vagyok a legszebb a világon! És igen, megtaláltam A Fiút, aki nagyon szeret, aki az én másik felem, a párom egy életen át!

Olyan életem van, amilyet elképzeltem magamnak kislányként! Hihetetlenül hálás vagyok érte♥♥♥

Új álmaim, új céljaim vannak és ezekhez már másik sorozatok tartoznak :) Ezek a sorozatok pedig a múltam részei és ez így van jól! Nem jelentenek már semmit az emlékeken kívül, nem inspirálnak már semmire...