A tündérekhez, angyalokhoz régóta vonzódom! Nem hiszek a létezésükben klasszikus módon, de abban igen, hogy bizonyos emberekben testet ölthetnek és így közöttünk élnek! Kislányként imádtam a kertben sétálni, olvasni, álmodozni és elképzelni, hogy melyik virág kelyhében vagy melyik bokor aljában laknak a mindig vidám manók, a bájos tündérek, az almabortól állandóan mámoros törpék :D (nem tudom, emlékszik-e erre valaki, de létezett egy mesekönyv sorozat, a Mesél az erdő... Ebben voltak törpék, manók, óriások, sárkányok stb. Nagyon szerettük! Férjnek is megvolt, közös emlék gyerekkorunkból :))
Ma már nem keresem minden virágban a tündért! De tudom, hogy léteznek! Segítenek, vigyáznak ránk, megjelennek életünkben, ha szükséges, átsegítenek egy-egy nehéz pillanaton vagy életszakaszon, de nem egy másik létsíkből, láthatatlanul, hanem emberi alakban, személyesen! Én ebben hiszek, és azt hiszem, már találkoztam is néhányukkal :)
Vonzódásomat hozzájuk Férj is ismeri, így sokszor meglep egy-egy bűbájos angyallal, vagy most egy tündéres medállal. Icipici, pillangószárnyú, ölelésre tárt karú, tütüs, tökéletes lábú, mosolygós ez az én tündérém, akit elég egy pillanatra megérinteni és máris mosolygok és át tudnám ölelni a világot! Tud valamit a hölgy :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése