Nagy-nagy krimirajongó vagyok tizenéves korom óta. Akkoriban a polc mélyére száműzött, de nem elég gondosan elrejtett Mág Bertalan krimiket olvastam szívesen. Ma már, a Helyszínelők ezer fajtája után mosolygok a korabeli technikákon, de akkoriban ámulatba ejtett, hogy előbb-utóbb mindig elkapják a tettest, mert olyan nincs, hogy ne hagyna maga után egyetlen nyomot sem! Évekkel később újraolvasva sokkal jobban szemet szúrtak a korabeli, szocialista társadalomra jellemző utalások, szófordulatok is.
Aztán következtek az Agatha Christie krimik! Ez a rajongás azóta is töretlen, újra és újra előveszem a Poirot és Miss Marple könyveket (ezeket szeretem igazán), megnézem a filmeket is. Lenyűgöznek a történetek, a karakterek, a helyszínek... Vannak történetek, melyeket szinte kívülről tudok. Mivel azt azért nem olyan szórakoztató újraolvasni, pihentetem egy időre, majd évekkel később újra elolvasom. És újra elkap az izgalom, csak úgy falom a sorokat, találgatok, hogy mi történhetett :)
Anglia, de főleg az angol vidék iránti rajongásom örök! Nem tudom megmagyarázni, miért vonz ennyire, hiszen soha nem jártam még arra! De imádok mindent, aminek a vidéki Angliához köze van! Lehet az a vadul burjánzó, színpompás angol kert (a mértani pontosságú franciától lábrázást kapok), ott játszódó filmek, sorozatok (Kisvárosi gyilkosságok), ott élő emberekről szóló műsorok (River Cottage: óh imádom, hogy nyáron eperfesztivált tartanak, ősszel az almát ünneplik, tavasszal bodzapezsgőt készítenek és télen a káposztát imádják, hogy tényleg mindennek tudnak örülni, hogy gyönyörű vidéken élnek), a teázás szertartása (csipketerítővel, gyönyörűen díszített porcelánnal és házi pitékkel, süteményekkel), a több száz éves, bájos házak, melyek elbűvölően vannak berendezve, a pici falvak... Tudom, ez egy idealista felfogás, ott sem (csak) erről szól az élet, de innen nézve tökéletes a kép!
Pontosan ebben a környezetben játszódnak Elizabeth George krimijei, így engem behálózott! Adott egy nyomozópáros, akik egymás totális ellentétei: az arisztokrata származású, művelt és szemtelenül jóképű felügyelő és a kevéssé iskolázott, szegény munkáscsaládból származó, csúnyácska és megkeseredett nyomozónő. Persze, ahogy ez lenni szokott, a kezdeti kölcsönös ellenszenv után rájönnek arra, hogy a másik is érző szívű ember, tele problémákkal és szépen lassan igazi párossá válnak!
A karakterek szerethetőek, a történetek szövevényesek és igazi lélektani drámák. Eddig három történetet olvastam, tudtommal ennyi jelent meg magyarul, de mindegyikre jellemző, hogy a hangsúly nem a véres-tragikus részleteken van, hanem a lelki motiváción. Olvasás közben többször érezhetjük úgy, hogy tudjuk mi fog történni, egy-két fordulat előre látható, de ez nem von le semmit az élményből! Szerintem pont az a kulcs, hogy úgy érezzük, tudjuk mi történt, majd jön egy-két csavar és kezdhetjük elölről!
Tökéletesen kikapcsoltak a könyvek, nálam tuti újraolvasósak! Ajánlom mindenkinek, aki szereti az olyan krimiket, ahol a tényleges és lehetséges elkövetők, valamint az áldozatok lelki motivációin van a hangsúly, annak aki szereti a vidéki helyszíneket játszódó történeteket és akit nem zavar a sok irodalmi utalás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése