Lányregény a 30-as évekből

(Kép innen)

Véletlenül bukkantam rá erre a kis könyvre egy antikváriumban és kíváncsi lettem rá! Hazavittem, szinte egy szuszra elolvastam és nem csalódtam egyáltalán! Jókor találkoztam vele azt hiszem!

A történet egyáltalán nem bonyolult, kellemes kikapcsolódást nyújt, de nem olyan agyzsibbasztó módon, mint sok más ún. női könyv! A 30-as évek tipikus, elszegényedett, de a látszatra mindenáron adó kispolgári világában él Manci, a húszéves bohó lány, aki érettségi után nem tanult tovább, de állása sincs! A VII. kerület kis primadonnája ő, legalábbis szeretné azt hinni, hogy az, nyafka, műveletlen és nagyon szerelmes! De a vőlegénye galád módon megcsalja és feleségül vesz egy másik lányt, aki lehet, hogy nem szebb mint ő, de lehet vele beszélgetni... És ezzel kezdődik Manci nagy változása: gyors-és gépírónak tanul, állást kap egy banknál, nyelveket tanul, olcsó szerelmes füzetek helyett filozófiai műveket olvas...

Előre sejthető volt, hogy öröm és boldogság lesz a végén, hogy Manci nem bukik el és megtalálja az igaz szerelmet! A korabeli kritika szerint: "vannak jó írók, rossz írók és vannak ügyes írók. Bródy Lili bemutatkozó regényével még nem lépett az ügyes írók sorába." (Nyugat/1932/5, Török Sophie kritikája) De engem mindez cseppet sem zavart olvasás közben! Kimondottan jól szórakoztam Manci kalandjain és örültem, hogy volt bátorsága lerázni magáról az önsajnálatot és továbblépni! Talán ezért is tetszett annyira ez a kis könyv, mert én is olyan élethelyzetben vagyok, amikor el kell engednem valamit, amit nagyon szerettem volna (végleg nem mondok le róla azért!) és új dologba kezdek hamarosan! Bátorságot adott nekem a csélcsap Manci és a hitet, hogy nekem is sikerülni fog! :)