... és végre én is láttam :)
Már évek óta élek a Tisza partján, de eddig mindig lemaradtam erről a csodás jelenségről. Először nem is tudtam, hogy pontosan mit takar a tiszavirág elnevezés! Bevallom, valami másra gondoltam, nem ezekre a nem túl szép kérészekre :) De idén már birtokában voltam minden fontosabb infónak, így semmi sem gátolhatott meg abban, hogy lássam a tiszavirágok táncát!
Lenyűgöző volt látni az élet körforgását, a mindössze néhány órába sűrített születést és halált és közte az életet dicsőítő táncot. Szomorú, de egyben kedves látvány figyelni a kérészek rövid életét, ami kerek, mert minden benne van...
A napfényben ezüstösen csillogó apróságok tánca, önfeledt kergetőzése minden embert lenyűgözött. Annyira jó volt látni, hogy idősek és vagány tizenéves fiúk egyaránt megállnak pár percre, hogy szelíd áhítattal, mosollyal az arcukon figyeljék az élet csodáját!
Nekem a tiszavirág egyet jelent az életörömmel - ha ezekre a pici kérészekre gondolok, eszembe jut, hogy éljünk meg minden pillanatot, ne szalasszuk el a boldogságot...
Mivel az élet és a halál elválaszthatatlanul összefonódik, mindez nem lenne teljes a halak és a különböző madarak lakomája nélkül... Igazán nincs nehéz dolguk: vagy összeszedik a vízen lassan tovasodródó apróságokat vagy egyszerűen közéjük repülnek. Láttunk olyan verebet, aminek három kérész is volt a csőrében - a kis mohó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése