Ha az ember régóta egy nagyváros közepén él, akkor hajlamos elfeledkezni a természetről, és egy-egy rovar felbukkanásán csodálkozni! Én is eljutottam ide, és ez kicsit bánt is! Egyre távolabb kerülök térben és időben is gyerekkorom kertjeitől: hol vannak már a csigafuttató versenyek, a szöcskekergetések, a "cserebogár-baseball", a gyíkvadászat, a nyuszinevelés, a kedvenc tyúk választás... Annyi szép emlékem van és remélem, hogy lesz még részem hasonlóakban!
Most egy óriási szitakötő látogatott meg: esküszöm akkora volt, hogy külön pilóta vezette :) Órákig hintázott a függönyön, amikor a szél jobban hintáztatta, mindig helyezkedett egy kicsit és erősebben kapaszkodott :) Szebbé tette a napomat bájos kecsességével, türkizes színével és emlékeztetett arra, hogy a nagyvárosokban is ugyanúgy itt vannak, csak figyelmesen kell keresnünk őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése