Házassági évforduló

Abból is az első van ma! :)

Nagyon gyorsan eltelt ez az év, történtek változások az életünkben, legtöbbször jók, de azért rossz is jutott! De továbbra is egymás kezét fogva álljuk az élet hullámait, együtt nevetünk és néha bizony sírunk, együtt dolgozunk a jövőnkön, együtt tervezünk - mert máshogy már nem menne!

Jó visszaemlékezni az esküvőnk napjára, szeretem nézni a fotókat, hallgatni a zenéket! Örülök, hogy átélhettük azt a napot! És nagyon jó érzés feleségnek lenni: nem változott semmi, de ez nem teljesen igaz - erősebb, mélyebb így a kapcsolat! Szeretem nézni az emberek meghökkent arcát, mikor rájönnek, hogy férjnél vagyok - nem tudom, miért olyan meglepő dolog ez 26 évesen, de rendszeresen rácsodálkoznak! Főleg az idősebbek...

1 éve ilyenkor már készült a hajam :)

Nyári álomból ébredve..

Bár mindig is szerettem (volna) naplót írni, sosem voltam elég kitartó! A blog jócskán rekorder már, felülmúltam önmagamat - hagytam én abba naplót 5 nap után is! Az elején is írtam róla, félek tőle, hogy abbahagyom! Nem fogom, mert szeretem írni, jó visszaolvasni a hétköznapot történéseit! De szükségem volt egy kicsi nagy szünetre! 

Mi történt ezalatt? Körbetekertük a Balatont jófej barátokkal, elbúcsúztattuk a nyarat egy utolsó szabadtéri bulin, néztük sokat a csillagos égboltot, előjött a karácsonyi hangulatom 35°C-ban, rengeteget olvastam (87 könyvnél tartok idén, ez szigorúan a szépirodalom, a tanításhoz kellő szakkönyvek nincsenek benne), pocakos barátnőmet szórakoztatom a szülés előtti utolsó hetekben, drukkoltunk unokahúginak a sulikezdéshez, tervezzük az őszi miniszünetet a Bükkbe....

Mindig lesz miről írnom ezután is, hiszen az élet még mindig csodaszép! :)

Ps.: és már itt az ősz, én már érzem a levegőben... :)

A gyermeki rácsodálkozás varázsa

"A jó filozófusnak semmi másra nincs szüksége, mint hogy képes legyen rácsodálkozni a világra.

Minden kisgyerek képes erre. Az ő esetükben ez teljesen természetes, hiszen születésük után egy furcsa, idegen világban találják magukat. Ám ahogy nőnek, növekednek, úgy veszítenek egyre többet  e természetes képességükből. Mi lehet ennek az oka? Vajon Sofie Amundsen sejti már a választ?

Szóval, ha egy csecsemő tudna beszélni, bizonyára elmondaná, milyen csodálatos világ veszi őt körül. Mivel beszélni nem tud, kénytelen a maga sajátos módján, mutogatással, hadonászással a tudomásunkra hozni, mennyire lenyűgözi őt a környezete.

Izgatottan fészkelődik a babakocsijában, és lelkesen kiabálja: "vau-vau", minden egyes alkalommal, ha meglát egy kutyát. "Vau-vau!" Ám a felnőtt, aki már rég túlesett ezen az élményen, nem érti a gyermek lelkesedését. "Igen-igen. ez egy vau-vau", jegyzi meg némileg közömbösen, majd hozzáteszi: "Próbálj meg nyugodtan ülni, még kiesel!" Nem osztjuk a gyermek elragadtatását, hiszen már jónéhány kutyust láttunk azelőtt. 

Bizonyára pár tucatszor megismétlődik még az előbbi jelenet, mire a gyermek képes lesz úgy elmenni egy kutya mellett, hogy nem akar közben kibújni a bőréből. ÉS ugyanígy áll a dolog az elefánttal vagy a vízilóval is. Ám mielőtt a gyermek megtanulna beszélni - és jóval azelőtt, hogy elsajátíthatná a filozófikus gondolkodást -, a világ megszokottá válik a számára.

Kár, nagyon nagy kár."

(Jostein Gaarder: Sofie világa)

Én nem mondom azt, hogy a felnőttek világában egyedül a filozófusok őrizték meg a gyermeki csodálkozás képességét! Szerintem ez nem foglalkozásfüggő, illetve nem lehet ennyire kirekesztő! Mert mi van akkor a művészekkel? Lehetetlen enélkül alkotni - legalábbis én meg vagyok erről győződve! Bár tagadhatatlan, hogy a filozófus sztereotípiájában van azért némi igazság :D

De sok igazság van a fenti idézetben! Sajnos! A legtöbb felnőtt számára a világ tényleg megszokottá válik, nem nyűgözi le őket a természet, nem veszik észre a környeztük szépségeit, hiszen már annyiszor látták...
De nem csak erről van szó szerintem! A kicsi gyerekeket minden érdekli, mindenre kíváncsiak, keresik a miérteket folyamatosan. Aztán a világ megszokottá válásával valahogy ez is ritkulni kezd és egyre szűkebb területre korlátozódik! Ez az, ami számomra elképzelhetetlen! Ha csak filozófiai, történelmi és pedagógiai témájú könyveket olvasnék, ha csak ilyen irányú hírek érdekelnének, az nem elégítene ki egyáltalán! Bár menthetetlenül, időnként siralmasan (ha tájékozódni kell idegen városban vagy, ha számolni kell...) bölcsész vagyok, kicsi koromban például csillagász akartam lenni! Aztán rájöttem, hogy ez a munka nem abból áll, hogy órák hosszat bámuljuk az égboltot, sokkal inkább fizikai törvényekből és számolásokból, így villámgyorsan letettem róla :) De ettől még a magam nagyon amatőr szintjén, továbbra is lenyűgöz az égbolt, érdekelnek az új hírek, lenyűgöz az időutazás és a párhuzamos dimenziók lehetősége! Az ilyen témájú szakkönyvek olvasását nehezíti, hogy az első oldalak után mondjuk úgy, problémáim vannak az olvasottak értelmezésével, de ez nem szegi a kedvemet!
De ugyanígy lázba hozott a neutrínók sebessége, az arzén alapú élet lehetősége, az aktuális Mars-expedíció, az isteni részecske felfedezése... És ez még csak egy terület :)

Nem azt mondom, hogy egyedül én vagyok ilyen, természetesen nagyon sok ember őrzi meg a rácsodálkozás képességét! Szerencsére! Mert én hiszem, hogy ez vitte és viszi előre a világot! Tanárként is elengedhetetlen szerintem, hogy "képben legyünk" és nyitottak az ifjak világképére!

A Sofie világa pedig egy nagyon jó könyv a filozófia történetéről! Sofie tizenéves lány, aki varázslatos kalandba csöppen és a legjobb korban van ahhoz, hogy felfedezze a filozófia csodálatos világát. A nyelvezet közérthető, így bárki követheti őt oda akkor is, ha már elmúlt 15-16 éves!

Örömködés

A vízililiomok szívem csücskei, lenyűgözően kecses virágok, órákig el tudnám nézni őket egy jó könyv és a Kedves társaságában! Ha túl szürke vagy olyan forró a nap, mint a mai, amikor belassulok és nincs kedvem nagyon semmihez, elég megnéznem ezeket a képeket és lendületbe jövök :) A fotók Keszthelyen és Hévízen készültek, az élmények már nyaralás utániak!

- Barátok babájának örülni
- Náluk gyönyörűek az esküvői pozsgások
- Naaaagy biciklitúra-megbeszélés
- Túrós süti
- Tisza-parti alkonyok
- "Telehold alatt ér hülyének lenni?" :D
- Szívecskés könyvjelző nekem a Kedvestől
- Jóbarát 30. szülinapjára ajándékot kitalálni
- Hétköznap, munka után barátokkal lazulni a Tisza-parton
- Kártyázni
- Hangya-háború
- 3 sajtos saláta - "ugye csinálsz salit, annyira finomat tudsz?"
- Csajos csacsogás és buli
- Olimpia - megnyitó, szurkolni barátokkal, ketten és egyedül is
- Kerti parti
- Csínó-puszi
- Tücsökkoncert minden este az ablak alatt
- Biciklik szervizben, hogy ők is bírják a túrát
- Hajnalban, már világosban hazasétálni a buliból
- Giga-mega könyvakciók
- Unokahúgival játszani, cicát, kutyust etetni
- Filozófiai kérdéseken agyalni - csak lesz belőlem valami?! :D
- Bókok
- Balatoni házi bor
- Rengeteget bújni
- Titokban, napközben sárgadinnyét enni, nehogy a Kedves érzékeny orra kiszagolja :D

Zöldséges lepény

Nagyon-nagyon finom vacsi készült a hétvégén nálunk! Semmi extra nem kell hozzá és a végtelenségig variálható. Számtalan hasonló recept van, én ezt fejből dobtam össze, így arányokról nem tudok írni - szokás szerint! Inkább csak magamnak jegyzem le, mint ötletadó receptet, nehogy elfelejtsem véletlenül egyszer :)

Tésztához:

Szokásos pite alaptészta: a lisztet vajjal, sóval és hideg vízzel összedolgozzuk. Kivajazott sütőtálba tesszük és elősütjük.

Rávalók:

Kakukkfűvel, sóval, borssal gombát pároltam, majd az elősütött tésztára szórtam. Ment még rá friss paradicsom és lilahagyma, pici só és bors és a "szósz": kis pohár tejföl és egy tojás kikeverve. Mindez beborítva sok-sok reszelt sajttal. Nyami :)

Hitvallás

"Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékét. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek. "

Márai Sándor: Füveskönyv

Örömködés

A kérlelhetetlen halál megmutatta nekünk, hogy bármikor eljöhet a mi időnk is, bármelyik lehet az utolsó nap! Én nem szeretnék olyan életet élni, amelyben nincs mire visszaemlékezni! Szürkeség helyett színeket akarok, a barátaim, szeretteim mosolyát, nevetését hallani, spontán őrültségeket akarok és soha el nem múló álmokat! Nagybátyám is így szeretett élni, így ezt a bejegyzést az ő emlékének ajánlom!

- Tátikával játszani
- Rigófiókát figyelni és nagyon drukkolni neki, hogy sikerüljön felrepülnie
- Kora reggel málnát enni a Mamáék kertjében - természetesen mosatlanul
- Hűs szellő a vonaton
- Mosolygós kalauzok
- Papám kikísért a vonathoz és alig lehetett kivenni a kezéből a bőröndöt
- Idegesítő útitársak leszálltak a Velencei-tónál
- Balatont megpillantani - ezt sosem unom meg
- Strandon a helyi jellegzetes arcokat megismerni
- Fél nap strandolás - pokróc, könyvek, naptej, jégkrém, gyümölcs, ennyi nekünk is belefért
- Este úszni a Balatonban
- Homokpakolás
- Sok-sok gyönyörű tavirózsa
- Levendula mindenhol
- Kicsi gyógynövénykert a templom oldalában
- Biciklizni, óriási emelkedőre feljutni

- Erdőillat

- Szélvihar a parton - a frizura régen nem tart már

- Segíteni és látni az örömöt

- Édes fafigurák ingyen, hálából

- Hegyeket látni minden nap, akár a boltba menet is - ez az egy hiányzik nagyon innen az Alföldről

- Friss citromfüves limonádé

- Férj íjászkodik és nagyon-nagyon gyorsan tanul

- Sok-sok múzeum tárlatvezetéssel

- Gyönyörű Festetics-kastély

- Kék, narancs és lila szitakötők, pillangók

- Frissen vágott fa illata

- Vonatozni kézen fogva

- Badacsony, a megunhatatlan - hegymászás, kilátás, borok

- Rókát látni
- Árpád-kori templom
- Házi bort venni - isteni finom
- Hattyúk, kacsák, sirályok
- Kutyát biciklin vinni
- Édes kölyökkutyák és az éber mamájuk
- Csillagászati előadás
- Érdekességek a Festetics családról
- Sztupa
- Modell gőzösmozdonyt figyelni
- Családdal lenni

- Kedvenc utcát találni - lassan kiismerni magam a városban

- Koncerteken "csápolni"

- Hévízi-tó - furcsa, türkiz színe, átcsillanó napfény, tavirózsák, lebegés, nyugalom

- Kedves emberek mindenhol

Nasi: gyümölcsös-túrós lepény

Néha megkísértjük Fortunát! Komoly sikerekről nem tudok beszámolni, de egy finom süti receptje már a miénk :) Nasi fantázianéven fut egy kaparós sorsjegy, mindegyiken szerepel egy finom recept! Én a szilvás lepényt választottam és milyen jól tettem! Túrós, gyümölcsös, könnyű elkészíteni, tökéletes hétköznapokra is! Nem is dicsérem tovább, próbáljátok ki! :)

Az eredeti recept:
- 80 dkg szilva
- 3 ek porcukor
- 2 ek rum

A szilvát kimagozzuk, rászórjuk a cukrot és meglocsoljuk a rummal.

- 50 dkg áttört túró
- 6 dkg liszt
- 3 tojás szétválasztva
- 1 csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 10 dkg porcukor
- 10 dkg margarin

A tojásfehérjét felverjük, a többi hozzávalót simára keverjük, majd lazán beleforgatjuk a fehérjét is.

Tetszőleges sütőtálat kivajazunk, belesimítjuk a tészta felét, a gyümölcsöket majd a maradék tésztát is. A tetejére szórhatunk 2 ek zsemlemorzsát és vajdarabkákat (én ezt kihagytam, így is tökéletes). 180°C-on kb 40 percig sütjük.

Én barackkal készítettem, tettem még bele fahéjat és citromhéjat is (túrós süti nekem enélkül elképzelhetetlen), szokásos zabpehelyliszttel és mézzel is tökéletesen működik!

Balatoni alkonyok

Nagyon szeretem a naplementék hangulatát, a varázslatos színeket, a felerősödő illatokat... Vízpart mellett mindez még szebb, különösen a Balatonon. Sajnos a Keszthelyi-öböl fekvése nem teszi lehetővé a klasszikus, képeslapokra kívánkozó balatoni naplementék látványát - nem tükröződik a vízen a lenyugvó Nap színpompája, csak egy egészen picit! De így is csodás alkonyokat láttunk! Nagyon megnyugtató érzés ülni a parton és figyelni a vizet, a lilás-narancsos felhőket, a hegyeket, a lassan aludni induló kacsákat és más madarakat. 

Ilyeneket láttunk:

Nagybátyám emlékére

Hiszem, hogy itt van velünk minden egyes mosolyban, felhőben és kőben, szélben és napsütésben...