Az első harmincas

Mármint az első 30 km-es teljesítménytúrám! Hát, túléltem, bár itt-ott rezgett a léc, hogy a másnapi kacsamódon ringó járásomról már ne is beszéljek :))

A lényeg számokban: 30 km (igen, nem győzöm hangsúlyozni :D), 1400 méter szintkülönbség (a Börzsönyben, szóval volt egy pár hegymenet), 7 óra 10 perc! Lehet, hogy ez nem túl jó idő túrázókörökben, de én rettentően büszke vagyok magamra magunkra!

Az idő csodás volt, nem győztük cipelni az esőkabátokat, dzsekiket, pulcsikat, még az arcom is megkapta egy picit a napocska. Az erdő élettel teli: virágok, madarak, lepkék, gyönyörű bogarak - tényleg szépek voltak, türkizkékek. A Dunakanyar kellemes háttérül szolgált, Visegrád és környéke igazi ékszerdoboz!

Jó volt a természetben lenni, de a teljesítménytúrák létével még mindig hadilábon állok: a tempó, a rohanás, a teljesítménykényszer az elején nagyon feszélyezett! Nincs idő megállni csak úgy bámészkodni, fényképezni, pihenni, mert szorít az idő, már a következő ellenőrzőpontnál kéne lenni! Ráadásul rettentően dühít, ha tömegesen leelőznek, mert bénának és lassúnak érzem magam ettől. Másrészt viszont jó, mert enélkül 15, maximum 20 km után én tuti feladom, de legalábbis hisztizek. Így láttam, hogy mire vagyok képes, ösztönzött, ami szuper!

Tehát nem egy mindent elsöprő szerelem a miénk, de kitartunk még egymás mellett egy jó darabig. Fotók persze így is készültek, sokszor menet közben, mi lett volna, ha több idő jut rá?! :)

 Zebegény és a vén Duna az első domb tetejéről, reggeli napfényben.

 A tavaszi virágok itt is meseszépek.

 Újra és újra előbukkant a kanyargós folyó.

 Ilyen virágszőnyeg borította a talajt sok-sok kilométeren át: fehér, rózsaszín, lila. Sajnos nem ismerem a nevét, amint hazaértünk, kerestünk is vadvirág határozót a neten, azóta pedig a Fb az üzenőfalon ajánlgat ilyen könyveket :O Félelmetes ez a követés!

 Ez az egy kép készült, amelyen látszik a meredekség. Nagyon-nagyon sokat kellett felfelé mászni és én örültem, hogy lihegni tudok, fényképezni nem volt erőm :D

 A magaslesek számából ítélve igen gazdag a környék vadban. Ez volt a legközelebb az úthoz.

 Sok vizsla is elkísérte a gazdikat, de lelkesen kocogott egy tacsi és egy puli is :)

Látszik a képen a piros-fehér útvonaljelző szalag is, nem lehetett volna eltévedni.

 Réges-régi esőház. Sok az elhagyott nyaraló is.

 Látkép valahol a 20. km környékén.

 Horgásztó.

 Az út túloldalán lovak és egy meglehetősen életunt boci figyelte a sok hülyét, aki eszét vesztve rohant.

Visegrádból most csak ennyit láttunk, ezt is a vonat ablakából.

Márciusi jóságok

A világ mostanában olyan kerek, annyi jó dolog történik! Nem szeretnék ezek mellett szó nélkül elmenni, úgyhogy képpel vagy anélkül, de következzenek a szívmelengető, mulatságos, szép pillanatok, amelyek okot adnak a mosolyra.

Az egyik legfontosabbról nincsen kép, de: esküvői tanú leszek!Teljesen be vagyok sózva, ruhát keresek és sminkinspiráció után kutatok a neten, mert hát mi is lenne ennél fontosabb?! :) Meg lánybúcsút szervezek, beszéden gondolkozom (megírni oké, de előadni 150+ vendég előtt...), templomba megyek és persze nagyon örülök! <3

Valamint végre-végre elindítottam a filozófiai teaházat a suliban! Nem tudom, miért vártam ennyit, hiszen nagyon jól sikerült! Sokat nevettünk, elmélkedtünk, macimézes teát ittunk, és töprengtünk a szabad akarat megfejthetetlen kérdésén! Folytatás pedig biztosan lesz!

Emellett pedig:

 A túl kíváncsi cica :) Hamarosan lesznek kiscicái is, ha minden igaz!

 Igazi meglepetés volt ez a virág, mert a feje lefelé csüng, el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet, míg le nem fényképeztem alulról. Szerintem gyönyörű!

 A március virágokban igen gazdag: nőnapi tulipán jó fej kollégától!

 Sk tavaszi ajtódísz. A fészek összerakása/fonása közben többször majdnem elhajítottam az egészet, de végül én győztem :D

 Ha tavasz, akkor virág minden mennyiségben! A gyümölcsfák virágai meseszépek szerintem! Ennél a látványnál talán csak az kellemesebb, ha egy langyos tavaszi estén megcsap a virágzó fák illata is!

 Még mindig virág: csak úgy, nekem, a ház mellől, mire felébredtem <3

(Éppen ilyen színű körömlakkom van)

 Készítettünk egy szélforgót az erkélyre, nekem nagyon tetszik!

 Gyűlik, telik az Agatha Christie polc is :)

De van még bőven hely a továbbiaknak is...

Ilyen cuki iratkapcsokat kaptam a dolgozatokhoz. Roppant inspirálóak: alig várom, hogy egy-egy osztálynyi adagot összefoghassak velük :)

És még nincs is vége a hónapnak: ha minden jól megy lesz még benne túra (majdnem maratoni távval), erkélyrendezés, könyvelhagyás, e-bay, vonatozás, legalább egy teljes fekvőtámasz... :)

Az év első túrája

Nem is akármilyen túra ez kérem szépen! Teljesítménytúra a javából, a legrövidebb táv is 30 km (elvetemültebbek fittebbek a 60 ill. a 90 km-es távon is kipróbálhatják magukat), ami az Alföldön nem is tűnik olyan soknak, de A Gáton nagyon is megterhelő. Férj régi vágya volt ez a túra, idén az időjárás is kedvező volt: se hó, se fagy, se eső, sáros vakondtúrás is csekély, alacsony a vízszint is, hát mi kell még?!

Egy ráérő feleség nem lett volna rossz, de én a nagyon vészesen közelgő államvizsga miatt felmentést kaptam, az Ember pedig megmutatta, hogy igazi Kos: legyűrte a távot makacsul előre szegezett fejjel :)) És még képeket is készített nekem, egy igazi angyal! Azt pedig, hogy én mennyit is tanultam aznap, inkább hagyjuk!

 A gát nem túl izgalmas látvány, de jól lehet menet közben gondolkodni az élet nagy kérdéseiről. És a sár sem volt akkora, mint lehetett volna...

 Állandó kísérő a Maros.

 Tovább előre!

 Január eleji naplemente.

 Gátőrház, ellenőrzőpont, cica :)

Innen már látszottak Szeged fényei, és beigazolódni tűnt, hogy a híd tényleg túl messze van... :)

Tervek 2014-re

Drága Judit hasonló bejegyzése nagyon tetszett és arra inspirált, hogy én is elgondolkodjak azon, mit szeretnék idén. Nem lesznek ezek nagy dolgok, még csak radikálisan újak sem, hiszen elégedett vagyok az életemmel!

 Szeretnék többet túrázni, mint tavaly! A Nagy Túra lehet, hogy idén sem jön össze, de sok kicsi miért ne sikerülne? Közben hódolhatnánk a kincskereső szenvedélyünknek is!

Kép

 Szeretnék új életet lehelni a fűszerkertembe, ami elég nagyképűen hangozhat, tekintve, hogy egyetlen láda alkotja eddig a kertet :)) ÉS szeretnék salátát is ültetni és csak lecsipkedni a vacsinak valót!

Kép

 Szeretném hangulatos zuggá varázsolni az erkélyünket, ami nem túl nagy, de tökéletes helyszíne lesz a gyertyafényes vacsoráknak, a forró nyári éjszakáknak, a barátokkal töltött nagy nevetéseknek és a dolgozatjavításoknak tavasztól őszig :))

Kép

 Szerintem kell néha egy kis varázslat a szürke, szomorú napokon! És időnként egy kis csillámpor sem árt :) Majd hozom az én tündérporomat, ami már segített párszor.

Kép

 Esetemben ez nem lesz olyan nehéz! Továbbra is szeretném észrevenni az élet csodás pillanatait!

Kép

 (Bármennyire is nem szerettem a "Keep calm..." plakátőrületet, csak ez került ide..) Na szóval, folytatni a fegyencedzést, nem lustulni! Férj szeretne krav maga-ra járni, ami hagyján, de engem is csábít. Egyenlőre ellenállok :)

Kép 

Régóta szeretnék egy háziállatot! A cicát Férj leszavazta, kutyát pedig én sem szeretnék lakásban tartani, de egy édibédi, tündérbogyó csincsilla mindkettőnknek tetszene. Majd meglátjuk! Hát nem édes? <3

Kép

Nagyon-nagyon édes ez a baba nyuszi is :)) De itt látható egy pici csincsilla:

Kép

Szeretnék egy óriási levendulamezőn sétálni <3

Kép

Látni valami nagy vizet és csak nézni, hallgatni és érezni!

Kép

És ami a legeslegfontosabb: mindent megtenni az álmainkért és továbbra is úgy élni, hogy teljesülhessenek!

Kép

Ünnepi pillanatok

Bár sem a hóesésben való séta, sem a Balatonon való korizás nem jött össze, nagyon jól teltek az ünnepek! Volt összebújós, gyertyafényes romantikázás, 6 órán át tartó vonatozás, bejglifalatozás, szaloncukor lopkodás a fa alól, forralt borozás a parton, játék, rengeteg nevetés... Az ajándékainkkal sikerült meglepetést és örömet okozni, és mi is csuda jó dolgokat kaptunk!

A szilveszter is nagyon jól sikerült! Bár én nem vagyok oda ezért a kötelező buli hangulatért, a barátokkal és tesóékkal töltött este igazán ferge....teges lett: rengeteget táncoltunk és még többet nevettünk. A végén már a megállók nevein is, aztán azon, hogy ezen, illetve rajtunk és velünk hogyan nevetnek mások :)) 

 Angyalok nélkül számomra nincsen karácsony! Az adventi időszakban került hozzánk Szent Antal szobra a ferences kolostorból, aki,bár nem vagyok vallásos, kedves nekem. A fa alatt kaptak helyet.

 Nagyon tetszik ez az üvegbe gyömöszölt karácsonyi égősor, igazán hangulatos esténként.

Hagyományos karácsonyi vacsink Férjjel a pisztráng szalonnás kelbimbóval. Nagyon nyami :)

 Angyalkák a család más tagjainál is őrzik a karácsonyi hangulatot.

 Pizsamás idill a bohókás öregúrral, aki még 11 évesen is megőrül a sípolós játékokért (vagy játékoktól) :))

 Magyal, hogy télen se maradjunk csodálnivaló nélkül a természetben.

 Imádom a mohás, öreg kőlépcsőket is! Erdei kirándulás közben bukkantunk rá.

 Megtaláltuk az aznapi harmadik geoládánkat! Remek szórakozás a kincskeresés :)

 Sok-sok cicával találkoztunk, tobzódhattam kedvemre. Ez egy édes család, külön felhívnám a figyelmet az összefonódó farkara és a háttérben sündörgő picire <3

 Idill a téli Balatonnál. Ennek a hattyúnak ez volt törve a lába, sokáig emberek etették, ezért annyira szelíd, hogy meg lehet simogatni. Kipróbáltam, naná :) Nagyon puha :)

Sok az éhes száj...

Mostanában

Meglehetősen intenzíven pörög most velem, velünk a sors kereke, úgyhogy erről is mesélek egy picit. Lelkileg, szellemileg és testileg is nehéz időszakon mentem át, mondjuk a fizikaiból még vissza van egy kicsi. Elfáradtam év végére, jó lesz feltöltődni, pihenni - különösen nagyon jó tanárnak lenni a két hetes téli szünet alatt :) 

Egy nagyon fárasztó napon a szauna és a pezsgőfürdő képe jelent meg előttem és vitt tovább, úgyhogy erre feltétlenül sort kerítünk a napokban. Ezen kívül igazi lustálkodós napokra vágyom: filmezni, olvasni (botrány, hogy erre sem jutott annyi idő mostanában:) ), sétálni, téli meteorrajokat figyelni...

Nagyon megviselt Papám balesete az elmúlt hetekben! Már 86 éves, elütötte egy autó. Szerencsére a körülményekhez képest jól van, "csak" a kulcscsontja tört el, ami sajnos nem gipszelhető, így emiatt is lassan és fájdalmasan gyógyul. Elég rossz beteg egyébként, mint egy gyerek, körül kell ugrálni... Amiért igazán megviselt az amiatt történt, hogy éppen őket látogattam meg, elém jött volna ki az állomásra, mikor megtörtént a baleset (ő szabályosan közlekedett, az autós volt a hibás, amit egyébként azonnal el is ismert, őt és a párját is nagyon megviselte ez az egész). Nem okolom magamat, de túl kellett azon tennem magamat, hogy ha nem megyek, akkor nem történik ez meg. Vagy legalábbis nem ott és nem így. 

Amint leszálltam a vonatról és nem láttam, éreztem, hogy baj van! Majd láttam a mentőt és én, aki soha nem megyek bámészkodni, odarohantam, észrevettem a biciklijét... Szörnyű volt, de nem pánikoltam, beszélnem kellett a mentősökkel, a rendőrökkel, Mamámat hazavinni (neki szóltak időközben és odajött), majd bemenni a kórházba, orvosokkal beszélni, stb. Nekem lennem anyumnak lenni, ahogy Férj mondta, hiszen senki másra nem számíthattak!

Emellett novemberben le kellett adni a szakdolgozatomat, ami már a harmadik, így azért van némi rutinom, de akkor is megterhelő volt szellemileg ez a feladat a tanítás mellett. A témámat nagyon élveztem, használom is ezt a módszert (egyszer majd írok erről is), tehát megírni gyorsan lehetett, inkább a lustaságomat kellett legyőznöm! Szerencsére sikerült :)

Mindezek mellett, csak hogy véletlenül se unatkozzunk, költözünk is! (Erről is írok majd!) Vagyis selejtezünk, pakolunk, kacatokat dobunk ki, könyveket kupacolunk és kötözünk és cipelünk (ilyenkor, de csakis ilyenkor azért halkan, nehogy Férj meghallja, megkérdezem magamtól, hogy minek nekem ennyi könyv... :D), ruhákat zsákolunk, függönyt veszünk (hogy ez mekkora meló és milyen utálatos kiszámolni, hogy mennyi kell belőle), könyvespolcokat tervezünk (tudtam, hogy nem lesz elég, de sajnos kicsi a lakás), kanapét választunk, étkezőasztalt cipelünk, szekrénysort rakunk össze (na jó, én csak a kaját vittem a fiúknak) és még ezer dolgot!

Mondja valaki ezek után, hogy unalmas az élet! Ráadásul mindezek mellett jutott idő bulizásra - beöltözős, Halloween-esre és kiöltözős, díjátadósra, , babázásra, önkénteskedésre, szakmai konferenciára, családlátogatásra, cicasimogatásra, filozófiai teaház kitörpölésére, és, hogy megnyugtassak minden kedves ide látogatót, olvasásra is :)

Karácsonyra várva...

Annyira sok mindenről szeretnék írni, úgyhogy ismételten belecsapok :)

Kb 2 hete elkapott a karácsonyi hangulat. Ez jó, mert a korábbi években már szeptemberben nézegettem inspiráló fotókat és gondolkodtam az ajándékokon, aminek rendre az lett a vége, hogy ráuntam, mire elérkezett az ünnep. Idén a szakdolgozatírás (a harmadik, van már benne azért rutinom) és a költözés (erről még írok) eléggé lefoglal, de már vágyom a karácsonyra! Megpróbálom összeírni azt, hogy nekem mi kell hozzá, mitől lesz tökéletes ez az ünnep.

Nem, nem az ajándékoktól! Sokkal inkább a hagyományoktól, a szokásoktól, az évről-évre ismétlődő családi jelenetektől, a fényektől és illatoktól és....

♥ Fenyőfát venni a piacon némi tipródás után - végül mindig az elsőnek kinézettet visszük haza
♥ Adventi koszorút készíteni, ami szinte soha nem hagyományos koszorú formájú
♥ Elővenni az angyalkákat és betölteni velük a lakást - és bővíteni szigorúan eggyel a számukat minden évben. Idén már megvan :)
♥ Mikulásvirág - szigorúan Férj gondoskodik a jó közérzetéről  (nekem is menne, de ezt ő:))
♥ Sissi trilógia legalább egyik részét megnézni - nem számít, mennyiszer láttam már, kedvenc
♥ Forralt borozni a Balaton parton - tavaly óta van erre lehetőségünk, de ebből hagyomány lesz
♥ Közös karácsonyfa díszítés 23-án, közben giccses zene szól
♥ Az égőket előtte kiterítjük az egész lakásban, bekapcsoljuk és percekig áhítattal, arcunkra fagyott vigyorral gyönyörködünk a látványban
♥ Ezt az arcberendezést még jó párszor használjuk a különböző családtagok karácsonyfái előtt
♥ Megkóstoljuk a beiglit, a zserbót, a szaloncukrot, feledve az életmódváltást
♥ Pumuklit megszégyenítő módon fúrja az oldalunkat a kíváncsiság a saját ajándékainkat illetően
♥ Iszunk egy puncsot a karácsonyi vásárban
♥ 26-án átutazzuk a fél országot, hogy együtt lehessünk
♥ Ajándékcsomagolás: az enyém mindig egyedi(en hullámos), Férjé pedig precíz :)
♥ Hálaadás a barátokért parti az adventi időszakban
♥ Apróságok: csillagszóró, koktél, mozi (idén is Bilbó és barátai), éjféli mise, kuckózás, közös nevetések, társasjáték, fahéj- és mézillat, gyertyafény, kreatívkodás, pisztráng, adventi naptár

Becsengettek :)

Augusztus végén már számolom vissza a napokat és tűkön ülve várom a becsengetést. Nem tudom megunni ezt az érzést, a fokozott izgalmat, pedig már elég sok éve, hogy minden év szeptemberében újra kinyílnak az iskola kapui számomra is. Persze most már nem azért szorítok, hogy normális tanárt kapjunk, hogy ne legyen túl sokszor hetedik óránk és végre értsek valamit matekból, hanem azért, hogy minél hamarabb megtanuljam a neveket (most nagyjából 300 új diákom lesz...), hogy legyűrjük a kezdeti nehézségeket, és átadhassak valamit mindabból, amit fontosnak tartok. És hogy ne legyen első meg nyolcadik órám :D

Nagyon szeretek tanítani, már hiányzott az egész légkör! Jó volt ma látni a vidám és izgatott arcokat, részese lenni a nyüzsgésnek, hallgatni a nyári élményeket... :)

És jó tanárnak lenni azért is, mert ilyenkor legálisan szabadulhatok be a papírboltba és válogathatok kedvemre a szebbnél-szebb füzetek, csomagolók, papírok és tollak között. Mindig is imádtam bevásárolni az iskolakezdésre, máig emlékszem kedvenc füzetekre, borítókra. Olyan jó érzés volt elpakolni a zsákmányt és naponta többször nézegetni. Ma már nem kell annyi mindent vennem, és nem is csábulok el olyan könnyen, de mindig találok valami lélekmelengető apróságot. A kötelező piros toll készlet után így olyan dolgokat választottam, amikre jó ránézni. A segítségükkel akkor is mosoly lesz az arcomon, ha a mindig angyali és tündéri diákoknak esetleg, natalán rossz napjuk van :D

Kerítés tetején ülő kislány, hímzés mintájú és utazós-bélyeges-térképes füzetek, hogy legyen mibe vázlatokat írni, jegyzeteket, szakdolgozatos okosságokat írni.

Az állatos ceruzakészlet nagyon gyerekes ugyan, de jó minőségű, 2:1 felállású és olyan vidáman ugrál rajta a majom :) Az esernyős mintájú tollakkal pedig szerelembe estem, így jöttek velem haza. 

Bélyeges-térképes füzetrészlet, ez a kedvencem, így ő lesz az osztályzós füzetem, az eszem erre a tanévre.

A nagy sátor projekt

Két hetes táborba készülök, Férj meg szabadságra, magányra :D igazából nagyon rossz lesz nélküle, már most hiányzik, annyira a részem, a társam, és nem lesz ott, hogy kibillentsen a mélypontokról, hogy biztasson :/ Na, de ez nem rinya poszt, illetve talán mégis...

Szóval kell nekem egy sátor erre a két hétre, mert a másik alvási lehetőség a tantermekben lenne, sokad magammal, ami nem vonz túlságosan. Legalább ahhoz az icipici privát szférához ragaszkodom, amit a sátor nyújt. És annyira nem is pici, mivel egyedül leszek egy négy személyes sátorban, amit egy jóbarát kölcsönöz nekem. Legalább átöltözni és aludni egyedül tudok majd, ez is valami :)

Nem vagyok egy nagy sátrazós, pár napnál többet még sosem volt sz6erencsém hozzá, és bár nem tartom magam elkényezetett városi tyúknak, azért vannak félelmeim, úgy mint: hangya, szúnyog, fülbemászó, mindenhol csurgó esővíz, 100°C bent, derékfájás, kosz, még több bogár, szélviharban tovaszálló sátor... Szóval egy cseppet sem aggódom túl a dolgot :)

A szél által röptetett sátor víziója pedig azért is került elő, azért tartom elképzelhetőnek, mert NEKEM kell felállítani, egyedül. Na jó, biztosan megkérek majd valakit, hogy segítsen a rögzítésben, de alapvetően ezt most nekem kell megoldani! Nem lesz ott Férj, hogy megmentsen! Ezért tegnap megtörtént az első próbaállítás és ismerkedés leendő otthonommal. A férfiak ott álltak körülöttem, türelmesen (tényleg) magyaráztak, igyekeztek visszafojtani a nevetésüket és várták, hogyan birkózom meg a feladattal. Ami sikerült is, szerintem nem lesz ezzel különösebb probléma :) Addig még gyakorolom párszor, biztos, ami tuti. És jól vállon veregetem magam párszor.