Tűztorony ősszel

Egy bájos, fatornyos, régi tűztorony áll egy kupac modern, könnyűszerkezetes épület között. Hirdeti a dicső múltat, a rég eltűnt dohánygyár emlékét. Van benne számomra valami megkapó, különösen ősszel, amikor a rácsimpaszkodott vadszőlő színesbe öltözik! Szépek így együtt :)

Egy éve már

Pontosan egy éve tette fel nekem azt a bizonyos kérdést, amelyre csak egyetlen jó válasz adható! Jó ideje együtt jártunk már (5 és fél éve) és sokszor beszéltünk is arról, hogy együtt képzeljük el a jövőt, hogy egymás kezét fogva akarunk megöregedni, mégis meglepett Vele! Természetesen jó értelemben :) Tudtam, hogy sor kerül majd rá, de egyáltalán nem számítottam rá akkor!

Ezt a szép kis pillés gyűrűt húzta fel az ujjamra! Tudja, hogy imádom a pilléket, de szigorúan csak az állatokat! A giccses, ízléstelen, főleg tavasszal mindent elborító dekorlepkéktől a falra tudnék mászni! Mindenkinek megvan ugyebár a saját hülyesége :D De az állatot magát nagyon-nagyon szeretem! Szerintem nincsen ennél szebb élőlény, olyan elképesztő és szemkápráztató színekben léteznek! Ebből is látszik, hogy a természet képes a legszebb színeket előállítani, nem a számítógépek! Ha lepkekertben járunk órákig tudok bennük gyönyörködni: olyan bájosak, törékenyek, annyira színesek... Szóval imádom őket és ezt Ő is tudja, ezért választotta nekem ezt a gyűrűt! Vékony kis darab, de imádom!



A lánykérés számomra tökéletes volt: vízparton, hegyekkel körülvéve, színes fák között, rajtunk kívül csak kacsák és halak! Gyönyörű volt és romantikus, életem egyik legszebb emléke! Szegénykém izgult, de olyan édes dolgokat mondott!

Az a nyaralás örökre kedves marad számunkra! Végig lebegtünk a különös boldogságtól mindketten! Már akkor megbeszéltük, hogy milyen esküvőt képzelünk el, leraktuk az alapokat :D Aztán január végén elkezdtük szervezni és ma már egy hónapja és három napja férj és feleség vagyunk! Tökéletes kis év volt :)

Kókuszos-banános muffin

Ma nagyon aktív voltam, sütöttem édeset is :) Ez egy muffinszerűség, a recept abból állt össze, amit találtam itthon! De nagyon jól sikerült, úgyhogy lejegyzem, hogy máskor is meg tudjam sütni!

Muffint sütni alapból is rém egyszerű, ha az ember elolvas mondjuk 10 receptet, akkor már tudja, hogy kb bármit beletehet, ami eszébe jut, elrontani nem nagyon lehet! Arányokat nem tudok írni, nem mértem ki semmit! Ez nem az a süti, ahol minden gramm számít!

Kellett hozzá:
- kókuszreszelék - ezt még ledaráltam, hogy kb liszt állagot kapjak
- zabpehelyliszt - kb fele-fele arányban
- méz
- 2 jó érett banán
- 1 alma lereszelve
- 1 tojás - már enélkül is összeállt, de azért kell bele szerintem
- fahéj
- pár szem szőlő a tetejére

Kanállal összekevertem és a formába adagoltam! Ennyi az egész! Ez sem egy fogyókúrás süti, de most ugye nem is az a cél :) A fahéjtól nagyon finom illat lesz a lakásban, olyan otthon illat!

Sajtos tallér

Szegény férj nagyon lefogyott a mandulaműtét óta és mivel előtte sem volt nagy darab, hízókúrára kell fognom! Azt találtuk ki, többek között, hogy rendszeresen sütök neki sós/édes nasikat, amiket be tud magával vinni a munkahelyére is! (Ez fontos, mert különben én enném meg a nagyját :D)

Sajtos-vajas kekszet sütöttem elsőre! Nagyon sok receptet átfutottam, aztán szokás szerint összegyúrtam ezeket egy "saját" receptbe! Finom lett és kalóriadús! Nem egy bonyolult recept és nagyon gyorsan összeállítható!

Kb 10 deka liszthez adtam ugyanannyi reszelt sajtot (sima trappistát most) és kicsit kevesebb kockázott hideg vajat. Sóztam, borsoztam, kevés pirospaprikával is megszórtam, hozzáadtam egy tojássárgáját és gyorsan összegyúrtam.

Miután összeállt a tészta tegyük hűtőbe legalább fél órára! Aztán tetszés szerinti vastagságú rudakat sodrunk belőle, felszeleteljük és a kis tallérokat kisütjük. Nem kell neki sok idő, amint szép aranybarna az alja, már készen is van! Ha túlsütjük, keserű lesz a sajttól!

Ebből a mennyiségből nem lesz túl sok tallérunk, lehet duplázni az adagot simán!

Ízlés szerint bármivel fűszerezhetjük a tésztát, a sajtot is lecserélhetjük másra! Én legközelebb apró szemű zabpehellyel fogom kiváltani a liszt nagy részét (most is zabpehelyliszttel készült) és a sajt egy részét apróra vágott dióval helyettesítem! Vagy az már egy teljesen más recept lesz? :D

Galagonyás

A kép csalóka: most nem az őszi erdő varázslatos színeiről fogok írni :D A fotó csak hozzátesz az őszi hangulathoz! Szerintem nem vagyok azzal egyedül, hogy szeretem újraolvasni a könyveket! Persze nem mindet, mert akkor 24 órából kb 18-at kellene olvasnom :) De vannak kedvenceim, amelyeket újra és újra elolvasok. Van, amelyiket akkor, ha beteg vagyok, mert a sorok a lelkemet is gyógyítják! Van, amelyiket akkor, ha szomorú vagyok, mert felvidít és megnevettet! Van, amelyiket bárhol, bármikor, mert bár már fejezeteket fújok belőle kívülről, nem tudom megunni! És vannak, amiket csak bizonyos évszakokban olvasok újra!

Egyik őszi kedvencem egy örök klasszikus, a Jane Eyre! Emlékszem rá mikor olvastam először: a nagyinál találtam egy csíkos példányt, A lowoodi árvát! (Még ma is imádom a csíkos könyveket, olyan jó történetek vannak köztük! Ha antikváriumban járok, ami elég gyakran előfordul, mindig átnézem a csíkos és pöttyös könyves részt is :)) Eléggé lehangolt, szomorúnak éreztem az egész könyvet! Felnőttként máshogy olvasom, de ma sem mondanám vidám lányregénynek! Jane gyerekkora mindig úgy megindít, annyira átérzem a fájdalmát! A könyv utolsó harmada kicsit rózsaszín nekem (ahogyan rátalál a rokonaira, komoly örökséget kap stb), de azért szeretem! Galagonyást pedig imádom, szívesen sétálnék Jane mellett a parkban, bebújnék a nagy gesztenyefa alá, de sétálnék a lápon is (ez már Sherlock Holmes óta izgat :D)! Ez valami gyári hiba lehet, ahogyan én vonzódom az angol vidékhez, a vidéki élethez és úgy általában a tájleírásokhoz! Mindig ezek a részek az abszolút kedvenceim. Imádom elképzelni olvasás közben a helyszíneket, látom magam előtt a színeket, érzem az illatokat, együtt fázom vagy izzadok a szereplőkkel :D Ha ezt egy könyv garantálja, akkor már jó!

Szeretem ezt a könyvet, a hangulatát elsősorban, ezért is jó ilyen esős-borús időben olvasni! Ősszel csodás lehetett a Galagonyás! :)

Egy tányér ősz :)

Nagyon szeretjük a gesztenyét! Emlékszem, ovisként ilyenkor ősszel fogtuk a kis kosarainkat és mentünk a közeli parkba makkot és gesztenyét gyűjteni. Mindig sokkal többet vittünk haza, mint amennyi elég lett volna néhány fogvájóval megtámasztott gesztenyeemberhez - nem voltunk túl kreatívak, ezen kívül őszi asztaldísz jelszóval kosárkába dobtunk néhány makkot, gesztenyét meg színes levelet :D

Gesztenyét gyűjteni ma is szeretek! Olyan szépek: fényes, csillogó, duci vagy lapos, gömbölyű vagy tök ferde, nekem mindegy! Mindet szeretem :D A különbség csupán az, hogy ma már csak annyit szedek, amennyire tényleg szükségem van: hagyok az ovisoknak is :)

De enni is szeretjük a gesztenyét! A karácsonyi vásárokhoz legalább annyira hozzátartozik egy zacskó sült gesztenye, mint a forralt bor! A csípős hidegben melengeti az ember kezét a forró nasi és olyan, de olyan illatot áraszt... Ezért hát, mikor megláttam a piacon, hogy árulnak gesztenyét, vettem egy adagot és otthon megsütöttük. Nem lett olyan, mint a vásárokban! Hiányzott a hó és a parázs illata, de így olyan édeskés, otthonos illat lengte be a lakást! Tökéletes vasárnapi élmény volt! Jó tanács: ne Így jártam anyátokkal közben pucoljátok, mert a nevetés és az éles kés veszélyes kombináció tud lenni... :)

Megérkezett :)

Most már tényleg itt az ősz! Sokan, köztük a férjem is, nem lelkesednek ezért az évszakért, én azonban helyette is örülök! Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem volt teljesen őszinte a mosoly az arcomon, amikor a kellemesen meleg, napfényes délután mindössze 1 óra alatt jeges széllel és csöpögő esővel kísért sötétséggé változott! Az ilyen hirtelen változásokat nem szeretem!

Ettől eltekintve nagyon örülök :) Elmentünk sétálni a környékre, hogy magunkba szívhassuk a jellegzetes, fanyar levegőt és a sárgában-barnában-pirosban-zöldben egyszerre pompázó vadszőlővel befuttatott épületek látványát! Engem mindig lenyűgöz a rengeteg szín, ami ilyenkor látható a természetben! A vadszőlő az egyik kedvencem, szeretem figyelni, hogyan lesz napról-napra egyre pirosabb. A mai állapota még inkább nyárias, de már a zöld levelek között szerényen megbújva találtam egy-két sárgás-pirosas levelet! Lelkesen le is fényképeztem, egy kutyát sétáltató pár őszinte ámulatára... Ők el sem tudták képzelni, mi lehet annyira érdekes egy levélen!

Ezen kívül mi mással is lehetne megnyitni a "szezont", ha nem egy nagy bögre forró teával kísért barátnős csacsogással?! :) Rám fért már, mindkettő!

Naplemente ősszel

Nem tudom elégszer leírni: nagyon szeretem a naplementéket! Elvarázsolnak a színek, az, hogy soha nem egyforma a látvány... A napfelkeltékre esélyem sincs - hétalvó mormota vagyok :D De este lelkesen lógok az erkélyen és figyelek! Ezek a fotók kedden készültek.

Pite alapreceptem

Gyakran sütök pitéket, mert kiválóak a maradékok elhasználására! Nagyon egyszerű a tészta összeállítása és igazán pénztárcabarát is! Számtalan receptet lehet találni az interneten, én egy régi újságban találtam a következő receptet:

- 20 deka liszt (nálam zabpehelyliszt)
- 12 deka hideg (!) vaj kis kockákra vágva (nálam kevesebb, olyan 10 deka kb)
- hideg víz (a mennyisége a liszt fajtájától függ, a búzaliszthez elég lehet 6 evőkanálnyi, a zabpehelyliszt többet is felvesz)
- só

Én tojást soha nem rakok bele, de a legtöbb recept ír hozzá egyet. A legfontosabb, hogy a vaj és a víz tényleg hideg legyen! Gyorsan kell dolgozni: a vajat és a lisztet összemorzsoljuk, sózzuk, majd kanalanként hozzáadjuk a vizet. (Keverőgéppel is dolgozhatunk persze) Összegombócozzuk és legalább félórára a hűtőbe tesszük pihenni. Ha nagyon éhesek vagyunk, akkor mondjuk 10 percre a fagyasztóba, úgy is jó lesz! :)

Ezután gyorsan a kivajazott pite/torta/magas falú sütőedénybe igazítjuk, villával jól körbeszurkáljuk és elősütjük. Ez azért fontos, mert a töltetékek általában sok levet eresztenek, a tészta pedig elég vékony, így eléggé elázna! De, ha a töltelékünk száraz, akkor nem fontos elősütni! A tészta alapos szurkálás mellett is szeret felpúposodni, ezért hivatalosan sütőpapírt kell ráborítani és babot vagy lencsét kell szórni rá nehezéknek, de én ezt a lépést kihagyom! A dudorokat villával kiszúrom, a töltelék úgyis lenyomja :D

Ha a tészta széle már aranybarna, mehet rá a töltelék és a szintén ízlés szerinti "massza"! Ez lehet tejföl/joghurt/kefír/klasszikus tejszín/krémsajt/de tejföllel lazított túróval is jó, tojással kikeverve (ez összefogja) vagy anélkül, a töltelékhez illő fűszerek, és a reszelt sajt (én általában füstölt sajtot vagy cheddart szoktam)! Összesütjük és melegen vagy hidegen megesszük :)


A húsos-káposztásnál a darált húst megpirítottam, fűszereztem (só, bors, kakukkfű), kevés paradicsomszósszal (maradék volt :)) ízesítettem. A lila káposztát apróra felvágtam és vajon megpároltam. Az elősütött tésztára tettem a húst, rá a káposztát és sajttal megszórtam. Mivel a káposzta sok levet enged, masszát most nem is tettem rá (de nem rontaná el!)! Ennyi, nagyon egyszerű volt!


Édes pitéknél az alaprecept ugyanez, csak cukrot is tesznek a tésztába! Bármilyen gyümölccsel nagyon finom és változatos desszert lesz belőle!

Itt van már az ősz...

Nagyon szeretem ezt az időt! Melegen süt a Nap, de reggel és este már fázunk kicsit, így előkerülnek a kardigánok, színes harisnyák, vidám kendők... :) A természet még virul, érik a szőlő, körte, alma, dió, gomba, gyönyörű színes virágok díszítik a kerteket. De már lopakodik az ősz, elkezdtek színesedni a levelek. Az idei első piros levelet, amit láttam, meg is örökítettem. Szerintem gyönyörű!