Happy halloween

Tudom, más kultúra, más szokások, más hagyományok... Idegen, nem beépíthető, nehezen fér össze a mi szomorkás, emlékezős, magunkba fordulós ünnepeinkkel! De ettől még nyitott vagyok a másra és nem érzem majmolásnak, ha egy-két dolgot átveszünk belőle! Nálunk sincsenek világító sírkövek a lakásban és nem boszorkányujj lesz a desszert ebéd után. De elgondolkoztam az eredeti ünnepen (nem azon, amivé Amerikában formálták) és nekem tetszik! Hogy elűzzük a gonosz szellemeket, mi is kifaragtuk a saját töklámpásunkat. Kicsit kancsal lett és nem túlságosan ijesztő, de nekem tetszik :) A narancssárga tökön átderengő mécses fénye számomra megnyugtató és így könnyebb alkalmazkodni ahhoz, hogy mától rettentően korán sötétedik (ezt nagyon nem szeretem a télben).

Nyugis napok...

Mostanában olyan nyugisan telnek a napok, sok öröm ért, csak lusta voltam blogolni...

♥ Megkaptuk az esküvői fotókat, albumba rendeztük őket - én adogattam, Ő tette a helyére, mert nekem nincs türelmem az ilyen aprólékos dolgokhoz, tuti kiszakítottam volna a fóliát. Megosztottuk a dolgot :)

♥ Összefutottam egyik barátnőmmel a könyvtárban, jó volt vele dumálni; és vendégül láttuk pár barátunkat esküvői képnézegetés okán! Ebből hatalmas buli kerekedett, hajnal 2-ig beszélgettünk, nevettünk, forralt boroztunk, társasoztunk (egyik kört én nyertem :)), nagyon jó volt! Külön örültem annak, hogy a sütikből egyetlen szelet sem maradt! (Almás-csokis-mandulás kekszet és sajtos tallért sütöttem)

♥ Megint jártam antikváriumban! Imádok könyvek után kutatni, bármennyit megvennék szívem szerint...

♥ Csodaszép naplementékben gyönyörködhettem ismét

♥ Esténként az Így jártam anyátokkal egy-két-három-sok epizódja gondoskodik a napi nevetésről, nagyon megszerettük ezt a sorozatot :)

♥ Gesztenye, szőlő, sült tök, körte, mandula, dió

♥ Forralt bor illat a lakásban

♥ Újra virágba boruló árvácskák a konyhaablakban

♥ Végleges karácsonyi ajándéklista; lassan neki is állok a kivitelezésnek és írok részleteket is :)

♥ Lehullott avart rugdosni az utcán még mindig nagyon jó érzés :D

♥ Összemosolyogni idegenekkel a váróban

♥ Tiszta, illatos lakás egy hosszú takarítás után

Risza :D

Belelépett az ajtón, érezte az illatokat és már kérdezte is, hogy milyen süti van :D Majd erre a számra riszáltunk és ugráltunk :D Jó időnként gyerekként bohóckodni együtt! Kellenek a nagy nevetések!

Csokis-körtés-zabpelyhes keksz

Tegnap a konyhában találtam rá, ahogyan áll a kekszes doboz felett és kivert kiskutya szemekkel néz rám, mert elfogyott a keksz! Olyan édes olyankor! :) De ezt nem hagyhattam ennyiben, úgyhogy ma megint sütöttem! Már csukott szemmel is tudnék kekszet sütni, hiszen úgy, ahogyan én csinálom, tényleg csak egy kis keverés és kész is! De most igyekeztem a mennyiségekre is figyelni, így némileg pontosabb recept következik!

- 25 dkg apró szemű zabpehely (fele beáztatva, fele szárazon)
- 2-3 evőkanál liszt (nálam most lenmagliszt, mert eszembe jutott, hogy ilyenem is van itthon :D)
- 1 körte kockázva
- ízlés szerinti csoki apró darabokra vágva (nálam 1/4 tábla sima étcsoki)
- fahéj
- méz ízlés szerint

Összekeverjük, vizes kézzel golyókat formálunk belőle, tepsibe sorakoztatjuk, a tetejét lelapítjuk. Mivel csoki is van benne, így csak finom lehet :)

Madárinvázió

Beindult a madárinvázió: százával, de talán nem túzok, ha azt írom, hogy ezrével jönnek ezek a madarak! Fogalmam sincsen, hogy mik lehetnek, de hatalmas zsivajjal jönnek, bogyót esznek a fákról, majd szállnak tovább. Szeretem figyelni a madarakat, de itt esélyem sincsen, olyan gyorsak :)

Megint hallom a vadludakat (?) alkonyatkor és a cinkéket is láttam az udvarban. Tiszta madárparadicsom a belváros közepén! :)

Az első közös karácsonyunk

Pontosan két hónap múlva karácsony! Lassan elkezdem a készülődést én is, bár az ajándéklista már összeállt szerencsére! Szeretek visszaemlékezni a régi karácsonyokra és mivel ez lesz az első házas karácsonyunk, elgondolkoztam azon, milyen volt az első olyan, amikor a 24-e estét kettesben töltöttük, a szülőktől külön. Ez még 2007-ben volt, az őskorban :D

Nálunk nagyon jól bevált ez a karácsonyos rendszer, nincsenek sértődések, emlékszem, anyukám mondta, hogy töltsük csak kettesben a szentestét, ő örül neki, hogy összeköltöztünk, akkor már ne legyünk külön karácsonykor sem! Bevallom, azért fura volt először a család nélkül, hiányoztak illatok, berögzültek szokások, amelyek hosszú évek óta mindig megvannak! De ma már nekünk is vannak saját szokásaink, rituáléink, illataink... :)

Ahhoz, hogy saját karácsonyunk lehessen, elég sok mindent kellett vennünk: díszeket a fára - pirosat és aranyat vettünk akkor -, égősorokat - ehhez kapcsolódik az egyik rituálénk-, talpat a fának - ez pedig állandó röhögésekre ad okot-, készítettem saját adventi koszorút - ez van a fényképen (sajnos csak ezt a homályosat találtam), sok apró karácsonyi bigyót - angyalokat, rénszarvasokat, csillagszórót, csomagoláshoz sok mindent, de nagyon élveztük mindketten!

Szépen haladtunk mindennel, de karácsony előtt néhány nappal nagyon beteg lettem: influenzához hasonló nyavalyát kaptam el, nagyon magas lázam volt, totál kidőltem! Így sok minden elmaradt, az étel a lehető legegyszerűbb lett: arra emlékszem, hogy töltött muffin volt a süti és valami olyan főétel, amit csak összeraktam és be a sütőbe, semmi extra! 23-án még lázas voltam kicsit és még hiányzott egy-két ajándék! Hú, azóta mindig jóval előre megvesszük az ajándékokat :D

Még 23-án este betalpalta a fát az apukájával. Azóta már én vagyok a segéd, ez is hozzátartozik a karácsonyhoz! Az ehhez szükséges fűrészt/baltát/éles kést még mindig nem szereztük be, ezt karácsony előtt kölcsönkérjük a szüleitől. Soha nem veszünk olyat fát, aminek az alján ne lenne legalább két görcs és ne lenne tele alul ággal, amit majd le kell vágni, hogy beleférjen a talp! Így 24-én Ő farag szorgosan és átkozza a fa anyukáját is én meg nevetek rajta és fogom a fát, hogy ne csúszkáljon. Persze, mindig csúszkál! A görcsöktől megszabadulunk, rárakjuk a talpat, ami nagyon nagy! Soha nem volt még akkora fánk, hogy szorosan álljon benne! De nem veszünk másikat a világért sem, ez is hozzátartozik a mi karácsonyunkhoz! Szerencsére csavarok is vannak bele, azok segítségével bele lehet szorítani a fát! Általában ferde lesz, mivel Ő csavarja, én meg nézem, hogy egyenes-e... :D

Ebéd után díszítünk, de az égőket általában még előző este előszedjük és kiegyenesítjük, mert képtelenség összegabalyodás nélkül elrakni őket! Közben Sisit nézünk, mert nekem anélkül nincs karácsony! Amikor még raktunk a fára szaloncukrot, akkor a kötözés is a Sisi alatt zajlott. A díszítés már elég sima ügy, élvezzük mindketten! Először az égők, a csúcsdíszt mindig Ő rakja fel, a többit közösen. Közben már karácsonyi zenét hallgatunk :)

Az első karácsonyon estére már egészen jól voltam, de addigra Ő elkapta tőlem, ajándékozni még tudtunk, a vacsi már nehezen csúszott, este nyolcra 39 fokos láza lett! Hűtőfürdő, állandó lázmérés, de a másik szobában ragyogott a feldíszített fa és mi nagyon boldogok voltunk! :) Életünk első közös szentestéje összességében nagyon jól sikerült, mert hiába voltunk betegek, a karácsony nem arról a három napról szól! Hónapokkal előtte elkezdtünk rá készülni, terveztük, hogy milyenek legyenek a díszek, mi legyen az étel, idióta karácsonyi dalokat énekeltünk állandóan... Rengeteget nevettünk közben, most is olyan jó érzés feleleveníteni ezeket az emlékeket! És olyan jó, hogy egyre több ilyen emlékünk lesz! :)

Kedvencek: Robert James Waller

Talán 2 évvel ezelőtt olvastam el először a Madison megye hídjait és lettem csodálója az írónak. Zseniális könyv, nem annyira a történet maga fogott meg, hanem az, ahogyan megíródott. Lassan, andalítóan indul, mint mindegyik általam olvasott regénye, de a szavak varázsa, a hangulat azonnal magával ragad! Olyan jó egy-egy álmos, esős délutánon belefeledkezni egy csodaszép történetbe, hagyni, hogy a szavak életre keljenek a lelkemben, hogy lustán álmodozni kezdjek korokról, érzésekről, hangulatokról, színekről és tájakról, zenéről és költészetről...

Mert velem ez történik mindig, amikor olvasni kezdek egy történetet az írótól! Nem ír világmegváltó dolgokról, ellenkezőleg, a témái sokszor hétköznapiak, olyasmik, amelyekkel magunk is találkozunk nap mint nap. De a mód, ahogyan mesél kedvenc macskájáról, a felesége iránti szerelméről, a felgyorsult világról, amely mindenben csak a szenzációt látja és amelyből már kihaltnak tűnnek a hagyományos értékek, nos az egészen egyszerűen varázslatos! Sokan vélik úgy, hogy pontosan ez a titka! Sokunkat érdeklő, sokunkat érintő vágyakról, álmokról, élethelyzetekről ír úgy, ahogyan mi nem tudunk! De olvasás közben úgy érezzük, hogy "igen, én is pontosan így gondolom, csak nem tudtam ilyen szépen kifejezni"!

Én is így vagyok ezzel! Látom azt a sok-sok csodát, ami körülvesz, látom a szépet, de nem biztos, hogy le tudom írni itt, ezen a blogon! Meg tudom mutatni, meg tudom osztani a férjemmel, aki sokszor csak mosolyog, mikor szaladok naplementét fotózni vagy percekig lecövekelek egy virág mellett, de akkor is ott van velem és én meg tudom vele osztani ezeket a kincseket! Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok! Az már hatalmas ajándék lenne, ha másokkal is meg tudnám osztani ezeket, ha másokat is rá tudnék ébreszteni, hogy keressék a saját csodáikat! Sajnos nem tudok olyan szépen írni bánni a szavakkal, mint Robert James Waller! De azt hiszem, hogy nem is kell! Nem kellenek festői történetek másokról ahhoz, hogy a saját történetünkre figyeljünk! De jó tudni, hogy karnyújtásnyira vannak tőlem a kedvenc könyveim, amelyek megsimogatják a lelkemet olvasás közben és tovább ösztönöznek arra, hogy ne menjek el a csodáim mellett! :)

Gesztenyés-almás-zabpelyhes keksz

Megint sütöttem gesztenyét, ami kalóriaforrásnak is remek, de nem fogyott el az egész, mert férj szerint túl édes, nem lehet belőle 4-5 szemnél többet enni... Hogy ezek után hogyan fog végre ő is hízni, azt nem tudom! De hogy nekem már sikerült, az tuti...

Amikor azon tanakodtam, hogy mi legyen a gesztenyével, körvonalazódni kezdett a fejemben egy recept! Addig-addig, hogy gyorsan össze is dobtam a tésztát! A fahéjtól, az almától olyan fincsi, őszi illat lett a a lakásban! Biztosan lesz belőle ismétlés :)

Kellett hozzá:
- zabpehely (fele áztatva, fele szárazon)
- kevés liszt
- 1 alma lereszelve
- méz
- pár szem sült gesztenye
- fahéj

Maradtam a beáztatott zabpehelynél, egyrészt, mert múltkor is jó lett, másrészt meg elfogyott a tojás :D A reszelt almától puhább marad a tészta! Nagyon finom :)

Katica mentőakció

Egy vakmerő katica ráérősen sétált a járdán. Megcsodáltuk, megszámoltuk a pöttyeit: 7 pöttyös igazi katica volt :D De biciklisek is járnak arra, ezért átvittük az út másik oldalára, nehogy matrica legyen belőle...
Imádom, hogy támogatja a dilijeimet! :)

Meglepi könyv

Tudom, azt illik mondani, hogy "én jobban szeretek ajándékot adni, mint kapni", de bevallom őszintén, hogy nálam ez nem teljesen igaz! Nagyon szeretek ajándékozni, szeretek személyre szóló ajándékötleten rágódni napokig, akár hetekig, szeretek saját készítésű dolgokat adni, szeretem azt a rövid időt, amíg bontják a csomagot és én halálra izgulom magamat, hogy jól döntöttem-e... De éppen ennyire szeretek kapni is, főleg, ha erre semmi különösebb ok nincsen: szeretek virágot kapni "csak azért, mert hétfő van", szeretek apró, filléres dolgokat, mert én jutottam róla eszébe! Ezek úgy, de úgy tudják melengetni a szívemet-lelkemet!

Valamelyik nap is hazaállított egy könyvvel, amit egy kiárusításon látott meg és tudta, hogy örülnék neki! Így is volt, nagyon boldog voltam! :) A könyv alapból a bárhol-bármikor kategória nálam, ez pedig 1956-ról szóló tanulmányokat közöl, szóval nagyon örültem neki! Az ilyen apró dolgok nagyon sokat hozzá tudnak tenni egy kapcsolathoz!

Aztán sétáltunk a városban és szép színes fákat láttunk! :D Tölgylevelek októberben: